Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Kapocsi Annamária: Szeretni akkor is, ha...


Merre mennél, ha a fény ma világítaná utad,
vajon merre ha látszana, hogy a vége hol halad,
ha a közti sáros súlyok megmutatnák magukat,
arra mennél, hol a szépség, gyönyörűen mind szakadt.
 
Merre mennél, ha az úton darabokra szednek szét,
mássá érlelt én érkezne, más (mint te is) csak azért
mert a porban, az években, bőrét lenyúzta a sors,
mert a lelkét összevarrta, de a széle szúrós, bors.
 
Merre mennél, marna lelke, keserűje, rád ragad,
maradnál, ha folyton mosná, magáról a múlt nyarat,
ha a kedve helyén űr vár, ami tőled felkacag,
s olykor-olykor, hitetlenül mindenbe úgy belekap.
 
Arra mennél, mernél? S mernél egy kanállal neki is?
Ha magadtól kéne venni, elvenni, mondd akkor is?
Mondd csak érted? Észreveszed, vagy rólad csak lepörög,
s minden megélt, sárnak súlya, egyszerűn csak őszi köd.
 
Merre mennél, mentél volna, még biz most is teheted,
ha minden perc reggel volna, első lépés minden tett.
Folyton döntesz, mindig ébredsz, mindent láthatsz, ha akarsz,
lassú tánc ez, szélkeringő, ahogy látod, csakis az.

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések