Álombuborékból kilépsz a fényre,

szemed próbálod kinyitni résre,

s könnyektől maszatos jéghideg ujjak

vigaszt keresve a hajadba túrnak,

nyomodban liheg sok kéretlen kérdés,

nyakadba zúdul a cseppfolyós érzés,

hogy özönvízével lelked lemossa,

s kámfort játsszon a múlt fekete foltja,

új színe, formája lesz minden napnak,

alaktalan vágyak erőre kapnak,

lerángatják a tegnap pizsamáját,

csíkos rabruha túlhordott imázsát,

s ha szólít a hang, hogy indulni kéne,

térkép is akad majd kezed ügyébe,

s ajtón üzenet, mit az éj otthagyott:

„szoba kiadó a napos oldalon”.