Volt egy nyár, még most is emlékszem,
felhők ölelték a kék eget,
versenyt úsztak szélvész idővel,
s ki győz majd, senkit sem érdekelt.
Szelíd szellők hajamba túrtak,
a Nap cirógatta arcomat,
szárnyalt a lelkem, alig húsz múltam,
s faképnél hagytam a gondokat.
Hátizsákom várt útra készen,
lábamon saru - volt nagy divat,
hívott a nyár, az édes élet,
hol járok: tudatta távirat.
Volt sok nyár, sok bolondos emlék,
Balaton illatú éjszakák,
nyomás, ne rúgjunk öngólt a mának,
míg csikland az érzés s fűt a vágy.
0 Megjegyzések