elsuhant ez a nyár is akár a sok papírrepülő szülőfalum templomtornyából
még vissza-visszahívnak gyermekkorom patakjai októberi pitypangok szállnak arcomra
széna és szalmakazlak bujdokolnak bennem beleőszülök lassan a télbe
miért van bennem ez a fájó nyár-elmúlás hiszen oly szép a sok lehulló mogyorófalevél
a diófa cseresznyefa körtefa már nudistának képzeli magát
takarják meztelen testüket a hajnalok bár a fügefán még akad néhány
ökörnyálak húzódnak szememre kutyám frissen oltva hever a pad alatt
hitvesem reggel lektorálta új versem lassan jöttét várom lógnak vágyaim a kapukilincsen
csak mégse fájna úgy ez a nyár-elmúlás lehet, hogy boldogabb lennék a régi gyermekkorban
de beleőszülök lassan a télbe érzem jönnek majd hosszú menetelések fázós nappalok
akár a Golgotán a három kereszt fájni fog valakinek majd a hiányom érzem
csak én menjek el előbb szenvedés kín nélkül mert nem tudnám elviselni az egyedüllétet
tudom nem kívánságműsor az elmúlás akár a születés sem
mégis imáimban mindig kérem az Urat én menjek el előbb szenvedés kín nélkül
feketerigók dala cinegék éneke vörösbegyek barázdabillegetők kísérjenek hosszú utamon
s ha megérkezem- remélem- az öröklétbe fentről láthassam még sokáig kedvesem arcát
csak ezt kívánom semmi mást
0 Megjegyzések