„Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!”
( Garai Gábor )
látod Gábor ott a Krisztinán is kérted az Urat mégsem adott jókedvet neked
bús meggörnyedt hátú költő lettél szemeidben már akkor láttam a közelgő halált
új könyved sutba dobták keserű volt már ez a pohár neked bús szenvedés
miért érzem most úgy hogy elszállnak velem szárnyas angyalok
boros kannákkal álmodom egyre visznek hozzád szép nyugodt őszi szelek
csak ne fájna úgy a múlt harminchárom év után is keresem arcod a kilöttyent vörösborban
Sarolta asszony dohogása kísért azóta is látod Gábor elment utánad ő is szép csendben
őrzöm ám ma is szívemben a Magvetőnek írt ajánlásod leragasztatlan borítékban adtad kezembe
tudtad hogy el fogom olvasni drága barátom Parancs Jancsi kezébe sem került
Párizsban járt akkor jött a kiadótól két oldalas válasz minden szép minden jó
de nem vállalták fel kötet tervem vittél magaddal
a Látóhatár szerkesztőségébe s leittuk magunkat szinte a sárga földig
látod Gábor hiába volt bennünk akkor jókedv semmi más
a „kezdődő és folytatódó bolond kaland” neked már véget ért
én meg itt maradtam bénán szárnyszegetten érzem lassan velem is elszállnak szárnyas angyalok
de még szép hitvesem szerelme itt tart e földön kötöz magához szelíden
le ne essek a szivárványról de majd én is megyek utánad Gábor
s találkozunk ott fönn ahol remélem valóban jókedv lesz és semmi más
0 Megjegyzések