Kényszerek álságos képmutatások,
hideglelős jeges szempillantások,
odavetett hangok nélküli szavak,
képzeletbeli rácsok fogva-tartanak.
Ragaszt a múlt , egy rozsdásodó zár,
a kulcsa eltörött, ajtót többé nem tár,
sötét ablakok hol befalazott az elme,
bolyong a lélek de nem tudja merre.
Napok, órák , mozdulatlan álló percek,
elfásult érzelmekben a szú perceg,
molylepkék repkednek a függönyön,
a közöny virágzik és sunyin beköszön.
Börtön ez ahol már semmi sem igazi,
az ember önmagát ide elitélteti,
életfogytig tart , maga a siralomház,
hol leülepszik a könny, néma a gyász.
0 Megjegyzések