Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Majoros Péter Patrik: Fuente


Előszó:

Írok. Ez én vagyok.
Olvasol. Ez meg te.
Erre gondol a költő.
Ezért önti versbe.

Az ember létezik, benne ősi erő.
Honnan ered? Honnan jön ő?
Ki vagyok én és ki az a nő?
Mindenség a mindennel összefüggő
Hogy is lehetnék én egyben ő?
Azt mondja a teremtő: mi egyformák vagyunk.
Ugyanúgy van és dolgozik az agyunk.
Ő is ugyanazt a vizet issza csak csordogál bennünk oda és vissza.
És a hús a vér meg a szív ahogy ver az életért...
A víz... az ér. A patak és a vér...
Minden összeér.
Ahogy izzad s homlokáról a pára a felhők közé szálla, hogy aztán a szél elfújja s éltető nedvét másnak adja... csak egy pár dobbanásra.
Egy körforgásra.
Majd visszatér! Isten tudja mióta...
A forrás vize végtelen útját járja, őt is hajtja és a másik is AZT érzi ha sír vagy vérzik
Képes együttérezni még ha egy szavát sem érti.
Együtt.
Mi.

Semmire se figyeltünk.
Semmit se szerettünk.
Semmi se szent, bűnt lélegzünk.
És garatig megteltünk.
De a bor... az szent... azt ihatok.
Szavakat gyűrök és formálok.
És papírra igéket okádok.
Gondolok veletek, én is megváltást várok.
Hol voltál eddig?
Miért nem vagy jelen?
Utolsó gyertya elszúnyó lángját figyelem.
Milyen hangszíne van a gondolatnak bennem?
Mégsem nyugszik pedig már elmondatott minden...

Gondolok veletek, különb nem vagyok.
Ki vagyok én, milyen urat szolgálok?
Megvendégelem őt, épít nekem vendéglőt, mégis egymást szolgálva külön magam vagy külön őt látva... ki kinek az álmát szolgálja?
Az enyémben az övét is látja?
Éltet, hogy élhessünk!
Együtt egy láncként létezünk.
Nemkülönben... ha figyelünk.
Hogy is fogjam meg mindenki kezét?
Volna-e olyan dolog amiben mindenki egyetért?
Mi az amiből mindenki merít?
Mind ki valaha élt?
Mi az amit az anya a gyermeknek megtanít?
Honnan ered? Honnan tudja?
Miért ösztönös, hogy a másik kezét fogja?
Mitől olyan édes a szerelmed csókja?
Mik vagyunk mi együtt???

Találkozunk és elveszünk. Egymagunkban megveszünk.
Át kell adnod, el kell mondd, muszáj megosztanod...
Mint ahogy innod és izzadnod.
Magadban meg nem tarthatod.
Házasodunk, barátkozunk, mindent mi van, továbbadunk. Meghalunk.
A forrás mely vizet ont, olyan a szavunk.
Gátja nincs, átsző s bennünk zsibong.
Magadban meg nem tarthatod.

Mi vagyunk... a forrás miből merítünk.
Ahonnan őseink merítettek, általuk lettünk.
A tudás amit mind tudunk, s megosztunk
eredő erő amit ereinkben érzünk.
Hát hogyan futsz el mindenkihez?
Honnan tudod majd mit érez?
Látja-e, hogy egyek vagyunk?
Az marad neki amit mi itt hagyunk.
Elvinni innen semmit nem tudunk
Egy dolog van: Mi magunk.
Amíg vagyunk.

Utószó:
Ki van kiért?
Kéz kezet mos.
Nem szolgál a király
Mert mindenki király most.

Küldjön tartalmat a Prokult Újságnak

Töltse ki az alábbi űrlapot és mi felvesszük Önnel a kapcsolatot. Küldhet verset, prózát; könyv-, színház- esetleg filmkritikát. Helyet találunk mi neki, de munkánkat is segítheti.



Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések