Együtt vártuk italunkat Hódmezővásárhelyen,
El voltál komorodva-tisztán emlékszem.
Versekről, életről s halálról beszélgettünk mi ketten,
Majd a "Ha volna két életem!" énekeltem.
Kértél még két italt magunknak,
Akkor és ott súlya volt minden Lelkemben máig őrzött, akkor elhangzott szavunknak.
Ma sem hiszem el, hogy nem szól az ajkad, nem ír két kezed...
De hidd el, ki Téged megismert igazán el sosem feled!
0 Megjegyzések