Ötvös Németh Edit: Nyughatatlan

Ringatom a csendet,
hamvassága nyugtat,
érzem benne mennyet,
a karácsonyunkat.

Békés, havas tájon,
hintáznék egy csöppet,
kezem lassan  átfon,
egy újszülött tölgyet.

Gázolnék a hóban,
hideg pelyhek között,
az égen magasban,
vörös vércse köröz.

Hiába nyugalom,
látszólagos béke,
nem alszik a vadon,
ragadozó éhe.

Megszerzi magának,
túlélési ösztön,
éhesek a " szájak",
túljutva a csöndön.