Az ősz már kedveszegett.
Megértem, hisz minden szépsége odalett.
A Nap sem segít neki, naphosszat csak pihen.
Szegény Ősz, bánata senkit nem érdekel.
Ha kinézek az ablakon,
Minden, szürke és érdektelen.
Eltűnődök, de választ a kérdésre nem lelek:
Az izgalmas színorgia hová tűnt el ily hirtelen?
Előveszem meleg, puha plédemet,
Legalább az melegítsen e hűvös, morózus reggelen.
S a csendes félhomályban, gondolatban
A tél szépségeit idézem ,keresem:
A hópelyhek kecses táncát már alig várom.
A kövér fehér felhőket is imádom.
S egyetlen vágyam, hogy a temérdek hóból
Egy szén-szemű, répaorrú hóember elém álljon.
Szobám melegében most az angyalokon gondolkodom.
Itt benn csend van, béke és meleg.
Emlékeimből mégis csak úgy áradnak a hideg reggelek.
Éjjel angyalokról álmodok, s szívembe költöznek a kis
huncutok.
Hófehér ruhájuk felvillan , majd eltűnik.
Röptüket aranyló csillagok követik,
S az ébrenlét küszöbén mintha látnám,
Ahogy egy alig látható tollpihe az ablak parányi résén
megszökik.
Mint gyermekkoromban, most is várom a telet,
Mert elhozza közénk az Ünnepeket.
A remény, a hit a szebb jövőben s a játék mind velünk lehet.
Advent hetei a lélekhez szólnak, központba kerül a szeretet!
A rénszarvas-húzta szán a fehérszakállas bölcs öreg,
Ki mindent tud rólunk, még azt is, hogy ki mit szeret.
Karácsonykor minden otthonban legyen szép fenyőfa,
Rajta arany és ezüst díszek és rengeteg finom cukorka!
Angyalok éneke szóljon a szívekben, s hogy az öröm még nagyobb legyen,
Jut majd boldogság, béke és szeretet mindenki lelkébe.
Küldjön tartalmat a Prokult Újságnak
Töltse ki az alábbi űrlapot és mi felvesszük Önnel a kapcsolatot. Küldhet verset, prózát; könyv-, színház- esetleg filmkritikát. Helyet találunk mi neki, de munkánkat is segítheti.
0 Megjegyzések