Nem hiányzol.
Csak a hajad csillogása,
szembogarad, melynek bámulásával
soha nem tudtam betelni.
Csillagozik a szemed - mondtam,
s Te megcsókoltál.
Kesernyés-édes íze volt a szádnak,
most is érzem...
Belémköltözött az áfonya íze,
a vadgesztenye illata,
az eső utáni rét ringatott bódítón,
mikor öledbe vettél.
Nem hiányzol.
Csak sűrű, erős szálú hajad érintése,
bőröd lágysága,
hozzám igyekvő tested ruganyossága,
mokány alakod, cigányos barnaságod,
rámnevető szemeid.
Nem hiányzol.
Csak nem tudom
kivel rohanjak fel kézenfogva a hegyekbe
s a selymes fűbe heveredve
kivel nézhetném a játszi bárányfelhők
kergetőzését, s a szemben zöldellő
hegyoldalt.
0 Megjegyzések