Ködtengerben fürdik nálunk most a tájék.
Köröttünk nincs sem fény, se kísérő árnyék.
Sem Nap sem csillagok nem festenek képet,
s nem látunk egyebet, csak hulló sötétet.
Hogy Ha sötét az úr, fejben sincs gondolat,
s a gondmentes fejből szavak nem omlanak.
Felsüt-e még a Nap? Gyúlnak-e csillagok?
Nem tudom, de így most, egy kicsit hallgatok.
Megírták már létnek hazugját, igazát.
Minek ismételjem százak, ezrek szavát?
Gyémánt burkot kapott az érzés, gondolat.
Nálam tojáshéjba jut csak a szó-falatot.
A vágyak, remények megfonnyadtak bennem.
Csírát nem hajt a mag, hogy életre keljen.
Kúszik a tél felém, mint kígyóknak raja.
Vajon hó takar be, vagy csak földnek sara?
0 Megjegyzések