Viola Éva: Az Út

Rohanunk, hajt a láthatatlan vágy.
Nevetünk..., bár néha vág a csapás.
Pillanatból született fényálmok,
s harcban bukunk mint idegen vándor.

Tombol a sós tenger, fent vihar dúl,
illanó jelen, térdig gázol a múlt.
Te vagy a fény, a forrás, a másért,
ragyogásodban hőn' űz az árnyék.

De létezik egy világ ott legbelül,
halhatatlan, csendesen szenderül.
Földszagú életút, talán ez az
a vágy mi hajt, a láthatatlan ÚT.