Lángra kéne lobbantani
a megfakult csillagokat,
a lámpafényben vonuló
emlékek, alaktalan
szörnyekké formálódott
árnyai a szemhéjra ülnek,
a félbehagyott történet sorai
kavarodva szétszóródnak,
a sötétség vámpírja
kiszívta a színt a térből,
sápadt martalékát
félredobva lépte át
a kikopott károgást, felrúgva
a varjúfészket, sötét
köpenyét ledobva ránk,
míg a hajnal fel nem ébreszt.
Küldjön tartalmat a Prokult Újságnak
Töltse ki az alábbi űrlapot és mi felvesszük Önnel a kapcsolatot. Küldhet verset, prózát; könyv-, színház- esetleg filmkritikát. Helyet találunk mi neki, de munkánkat is segítheti.
0 Megjegyzések