A templom-motívum a hegyhez hasonlóan pozitív jelentéstartalommal telített, hiszen vertikális, felfelé törekvő pozíciójában a legfőbb jó, a transzcendens valóság felé halad. Northrop Fry a felemelkedés gyakori képei között említi a hegyet, a tornyot, a létrát és a fát. A templom, mint szent hegy, mint az isteni kinyilatkoztatás jelképe, ugyanezt a tartalmat hordozza.
A felfelé vágyódás szólal meg Balassi ismert soraiban is.
Befed a kék ég, ha nem fed koporsó,
Órám tisztességes csak légyen utolsó,Akár farkas, akár emésszen meg holló,
Mindenütt fellyül ég, a föld lészen az alsó.2
A magyar tudatban nagyon elevenen él a templom. Adynál a nemzethalál, a szétszóródás miatti félelem is a templom-motívumhoz kötődik, bár a magyarok elmulasztották felépíteni azt a Templomot, mely az összetartozás, a nemzettudat jelképe lehetett volna.
Jöttünk rossz
erkölccsel rossz helyre,
Volt útonállók
új útban állóknak,
Tunya álmainkat jég verte,
S még a Templomot se építettük föl.3
A templom-motívum súlyos gondolatok hordozójaként jelenik meg Babits verseiben is.4 A templom, mint az építészet remekműve már egy 1918-ban írt versben, a Strófák egy templomhoz címűben is megjelenik. A költői építkezés szép példája a Nyugtalanság völgyében olvasható Reggeli templom, melyben az épület, mint az univerzum kicsinyített mása jelenik meg, de az univerzumot is egy hatalmas templomhoz hasonlítja, ahol ő Isten költeményét írja. „Mint versem, e templom olyan: / mint a lecke komolyan…[…] Ez a templom példázhatja még / az életet”.5
A Szentkirály városa Babits Sziget és tenger című kötetében jelent meg, a vers megírásakor az esztergomi bazilika látványa ihlette.
Templom
kellene
magasság,
mint e Dóm, mélyen a közös égbe
A kisebbség terhét hordozó, erdélyi magyarság sorsát küldetésesen vállaló Reményik számára is fontos vándormotívum a ’templom’, a nagy tér, az univerzum része. Maga is hasonlít a templomhoz, ahol a szakrális térben minden dolog és élőlény a nagy istentisztelet részeként jelenik meg.
Az Egy eszme indul kötetében olvasható Vérfolt a háború kegyetlenségét a templomrombolás képével olvasztja egybe, egyidejűleg az egész emberiségtörténet destruktív magatartását is beépíti a sorok közé. Kimondatlanul is ott van saját nemzete problémája, az eszmékért folytatott harc, az ember örök elégedetlenségéből fakadó, örök romboló, örök újjáépítő attitűdje.
A templomot újból fölépíték,
Hozsannát zengtek: Sion Újraéledt!A pusztulás, a jaj feledve rég…[…]
Fényben úszott az új templom hajója,
Ünnepi zsongás a boltívek alatt,
De, hogy a pap misét kezdett volna,
Rémült torkán az ige elakadt:
Az oltárterítőn egy vérfolt ott maradt.7
Reményik szereptudata meginogni látszik a Jóakarat című versben, ahol a templom architektúráját változtatni szándékozó, önmagát építő-átalakító mesternek tekinti, aki a világot megmozgatja, s a dolgok rendjét képes megváltoztatni erkölcsi értékrendje tudatában, azonban önérték-vesztése egyre inkább kételkedővé teszi, s önmaga szerepének jelentősége is gyengül. „Egy tégla nem tetszett a templomfalban,/ Megmozgattam, – s a templom összedőlt./ Én jót akartam”.8 Szeretett volna feljutni a ’Világmindenség’ csúcsát jelképező magaslatokra, szeretett volna összekötő kapocs lenni ’ Ég és Föld’ között, a feladat megvalósításához azonban önnön jóakaratát nem tartotta elegendőnek.
Reményik nem marad meg a szent építmény csodálatánál, értékmegőrzésben vállalt szerepe nem engedi, hogy ’szívét’ mindenkivel megosztva „dómmá táguljon lelke temploma”.
Dómmá tágítani lelkem templomát,
És bebocsátni minden tarka népet?Inkább falusi templom maradok,
Hol egy lélek, ha nem is ragyog,
S vallomást úgy tesz az ő Istenének.[…]9
A Kenyér helyett kötetében újra megjeleni a templom-motívum, Isten-keresését pedig a maga szenvedő élete határozza meg. „Harc, melyben a legfinomabb idegrendszerhez kötött legmakacsabb emberi idealizmus szembekerül a kor eszményirtó durvaságával”.10 Egy másik versében a templom, mint menedék, mint az időtlenség jelképe jelenik meg, ahol a történelem embertelen folyamatában jelen van a szenvedéstörténet képe. A „Történelembe lépő Isten’, vagyis az Időben zajló kinyilatkoztatás végül is „időtelen állapotot” hoz vissza és erősít fel”11 a Magyar prédikátor Szt. Gallenben című versben.
Az emblematikus jelentőségű Templom és iskola az ember templomhoz és iskolához való jogát fogalmazza meg, mint a nemzeti kultúra megőrzésének lehetséges fellegvárait. A refrén imperatívusza „Ne hagyjátok a templomot,/ A templomot,/ s az iskolát” azt sugalljam hogy ez a két hely teszi lehetővé magyarságunk, identitásunk megőrzését. Az iskola mellett kitüntetett szerepe van Isten házának egy költői alkotás eszmei-lelki struktúrájának kialakításában. A kereszténység ilyen módon gondolati, érzelmi minőséget határoz meg.12
Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a Tanútok reá,De nincsen, aki köztetek
E szent harcot nem állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlanul jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!13
Reményik lírájában a vándormotívumok végigkísérése során egyértelműen megállapítható, a ’templom’ (s az egész életművet végig kísérő, gyakori motívumok: fenyő, szikla, hajó, lepke, vonat) motívum azoknak az értékeknek a reprezentációja, melyek azt bizonyítják, hogy a szubjektum nem csak önmegértés közvetítője, hanem önmaga révén egy világ teremtője is. „Az idővel dacoló […] jelenségek ezért alkalmasak […] az értéktudat kifejezésére”.14
-----------------
1 PILINSZKY János, Gótika = P.J., Összegyűjtött és új versek, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981, 194.
2 BALASSI Bálint, Adj már csendességet = Balassi Bálint Összes művei, Bp., Osiris Kiadó, 2003, 78.
3 ADY Endre, A szétszóródás előtt = Ady összes versei, Bp., Osiris Klasszikusok, szer. DOMOKOS Mátyás, 2004, 780.
4 Babits szuggesztív módon, költői építkezéssel fogalmazza meg templomépítési szándékát a Dal az esztergomi bazilikáról című versben, a Sziget és tenger 1925-ben megjelent kötetében pedig csodás álmokról beszél a Szent király városában, beszél a „fő Magyar Templom” megalkotásáról, mert a „Sötét kor” templomrombolóvá lett. „Templomokat romboltunk, s rá nem értünk/ építeni; jó ha még saját ledőlt falunkat / fölrakhatjuk, hogy elbújhassunk szégyenünkkel”.( Összegyűjtött versei, i.m., 299.)
5 Uo., Reggeli templom, 262
6 UŐ, Szent király városa, 298.
7 REMÉNYIK Sándor, Vérfolt = R.S., Összes versei,i.m., I, 242.
8 Uo., Míg állt a vár, i.m., I, 244.
9 UŐ, Mit kartok?, i.m., I, 322.
10 ÁPRILY Lajos gondolata a Kenyér helyett kötet bevezetője elé = R. S., Összes versei, i.m., II, 91.
11 ELIADE, Mircea, Képek és jelképek, Bp., Európa Kiadó, 1997, 216.
12 Vö. POMOGÁTS Béla, Egy eszme indul, Reményik Sándor arcképéhez, Bp., Kairosz, 2011, 51.
13 REMÉNYIK Sándor, Templom és iskola = R.S., Összes versei, i.m., I, 236.
14 LÁNG Gusztáv, Kérdezz másképp…, Bp., Parnasszus Könyvek,(Magasles X), 2015, 174. A szerző záró soraiban kiemeli, a babitsi kultúrnemzet-felfogásban ezeknek a közös értékeknek a vállalás tehet valakit magyarrá, ilyen módon az identitás-megőrzés fontossága erkölcsi kategóriává nemesedik.
0 Megjegyzések