cigit tekerek, télen. és amíg a nedv áztatta papír eljut a számhoz, az a három másodpercnyi boldogság. az ilyen pillanatokat kerestem, mindig nem tudni hova menni el - nézni a várost, ahogy betakarózik a tömeggel. majd levenni róla a ruhát, hogy aztán reggel újra felöltözhessen az éggel.
0 Megjegyzések