Szárnyalni vágyom
oda fel az égi messzeségbe.
Két karomat kitárva,
engedni a lelkem a
felhők tenyerébe.
Átszelni a világot,
óceánoktól a magas hegyekig.
Nem fékezne a gondolat,
s nem lenne ember, aki
másra kényszerít.
Csak én és a vágyaim,
kecsesen szállnék az álmokon..
Mint egy madár úgy élnék,
- néha itt vagy néha ott -
s fészket raknék a horizonton.
0 Megjegyzések