Pelsöczy Katalin: Halk számadás

Ma számadásra szántam el magam,
Csak úgy könnyeden, mint ki gondtalan.
Mérlegre tettem apró létemet
Mint öntudatot, ha már léphetett.

Úgy mint kit nem köt már sokmázsás közöny
Kötőfékjét a semmihez kötöm...
Béklyóját áldással bocsátom el
Tán követne még, de kit érdekel?

Hisz elmondhatom amiért itt vagyok
Elmondhatom, mint a - végtelenek s nagyok -
Hogy élni szép és élni érdemes,
Bár arasznyi csak, de tündöklő s nemes.

Glória övezi, ha tapossák is ezren
A szavak szabadságát vállaimra vettem.
S bár ordaslétű hangok közönnyel fojtanak,
Öröklétük nekem egy múló pillanat...

Mert sarjadni kell az értékadónak
Hiszen nem születtünk alatvalónak!
Mocskos cipőtalpak csikorgását hallva
- Gyertek Lélektársak egy magasztos dalra!

Mutassuk meg,  hogy van helyünk a létben,
Hol értéket adni el nem múló érdem.
S ki szavainkra most gőggel felel,
Az Örökkévalóság felejti el... -