Sapa Brown: Hazám

Én mindig csak tipródtam:
asztal alá, ha morzsa hullt,
szegénységem bitoroltan
ujjaimra finomult,
mint a gyurma: lágy anyag,
belőle téged kaptalak,
hazám, hazám Te szomorú,
földed babérkoszorú.

Én mindig úgy mozogtam,
ahogy az óra körbejár,
feszült zsinóron pontosan
lendült a kéz s ment a láb,
mint a szolga: néma rab,
gyűrt szájízemben szürke hab,
hazám, hazám Te keserű,
néped felett keselyű.

Én mindig csak úgy voltam,
mint fű a réten: lekaszált,
vittek belőlem, lopkodtak,
annyit érsz, mit másnak szánsz;
mint izom rándulj, görnyedj
s emelj az égig, ha könnyebb
hazám, hazám Te szenvedő,
bölcső légy, ne temető.

Szerkesztő: Kondra Katalin