Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Kőszegi-Arbeiter Anita: Csenge tündérkertje - Menta tündér nagy bánata


Csenge boldogan szaladt ki a teraszra. Mióta beköszöntött a nyár, rengeteg időt töltött kint. Ugyan a terasz aprócska volt, minden napra jutott valami felfedeznivaló, a kislány nagyon szerette minden zegzugát. Legfőképpen a tündéreket, akik itt laktak. Anya mindig csak mosolygott, amikor Csenge mesélt róluk, mintha igazából nem is léteznének. Pedig nem is egy, hanem egyenesen három tündérke lakott náluk.

Tavaly tavasszal ugyanis Csenge és az anyukája készített egy tündérkertet, amibe a kislány legnagyobb csodálatára valódi tündérek költöztek: Levendula, a lila ruhás tündérlány, Menta, a levélruhás, huncut tündérlány és Akác, a kedves és szelíd tündérfiú. A kislány nagyon szerette a tündéreit, akiknek saját házikót is építettek. Levendula egy karcsú, rózsaszín tündérpalotát kapott, Menta egy bumfordi kis eperházikót, mert az eper volt a kedvenc gyümölcse, Akác pedig imádta a gombákat, így neki egy pöttyös tetejű gombaházikó jutott.

A kislány boldogan lépkedett a virágládák felé, ahol a tündérek házikói álltak, de meg is torpant, mert fura hang ütötte meg a fülét.

A virágosládában álló tündérpalotából sírás hangja hallatszott. Csenge bekukucskált. Menta pityergett, Levendula és Akác pedig vigasztalták.

– Mi a baj? – kérdezte Csenge.

– Eltűntem – zokogott fel a zöld ruhás tündérke.

A kislány értetlenül nézett Mentára.

– De hát itt vagy.

– Nem én – törölte meg a szemét Menta, – hanem a növényem. Gyere, megmutatom!

Azzal felröppent, ki a tündérpalotából. Csenge, Levendula és Akác követték egyenesen a sarokban lévő hatalmas zöld cseréphez, ahol az eperházikó állt.

– Látod? Valaki letépkedte a leveleimet – mutatott a cserépben álló növényre.

Csenge egyből megértette, mi a baj. A növény tegnap még tele volt szép zöld levelekkel, most pedig alig néhány darab árválkodott rajta.

– Ó, sajnálom – mondta együtt érzőn a kislány. – De miért mondtad, hogy te tűntél el?

– Mert ez menta – röppent a megtépázott növénykére a kis tündér. – Erről a növényről kaptam a nevem – megdörzsölt egy levélkét és Csenge felé nyújtotta. – Szagold meg!

A kislány megszaglászta.

– Mint a fogkrém – nevetett.

– Az micsoda? – érdeklődött Menta.

– Azzal sikálom a fogam, hogy szép tiszta és csillogó legyen. Látod? – mosolyodott el szélesen, aztán újra a cserép felé fordult. – Tényleg sokkal kevesebb levél van rajta, mint tegnap. Megkérdezem anyát, hátha ő tudja, mi történhetett.

Azzal felpattant és beszaladt a konyhába.

Anya citromot szeletelt, mellette a pulton egy nagy lábas és két nagy cukros zacskó állt.

– Mit sütsz, anya? – kérdezte a kislány.

– Semmit. Ebből nem süti készül, hanem szörp.

– Kicsit abba tudnád hagyni? Valami nagy baj történt odakint – mondta izgatottan Csenge.

– Micsoda? – kérdezte anya, és letette a kést.

– Eltűnt az összes mentalevél. Valaki biztosan ellopta – morfondírozott a kislány.

Anya felkacagott. Csenge nem értette, mi ilyen mulatságos, amíg anya meg nem mutatta neki, mi van a nagy lábasban. Az összes eltűnt levél ott úszkált a vízben.

– Tudod, drágám, én szedtem le őket.

– De miért? A tündérkém nagyon szomorú, amiért kopasz lett a növénye.

– Mert ebből készül a finom mentaszörp. Akarsz segíteni?

– Persze, de mi lesz a növénnyel?

– Vissza fognak nőni a levelek – nyugtatta meg. – A szörpből pedig adhatsz a tündérkéidnek is!

Anya megmutatta Csengének, hogyan készül a mentaszörp. Először elmagyarázta, hogy a leveleket be kellett áztatni, és amikor szépen kiáznak, a cukor kerül a lébe. Még azt is megengedte Csengének, hogy beleöntse a cukrot az edénybe, majd egy nagy fakanál segítségével együtt jól elkeverték. Ezután citromszeleteket tettek a lábasba, és anya feltette a tűzhelyre.

Csenge mellé tette a sámliját, és óvatosan ráállt. Anya megengedte, hogy egy kicsit ő is kevergesse a szörpöt. Amikor a lé már nagyon forró volt, a kislány leült az asztalhoz, és onnan figyelte, ahogy anya egy tölcsér és egy merőkanál segítségével üvegekbe tölti. Amíg anya töltögetett, a kislány az üvegek címkéire zöld leveleket rajzolt. Hat üvegre hat cifra címke készült.

Csenge már alig várta, hogy megkóstolhassa a szörpöt, de ekkor anya egy lavórt és egy piros kockás plédet hozott be.

– Most betakargatjuk őket – magyarázta anya a kislánya értetlen arcát látva. – Így tudnak szépen lassan kihűlni.

– És ha kihűltek, megihatjuk? – kérdezte Csenge lelkesen.

– Hát persze, kicsim – mosolyodott el anya.

– Megyek, elmesélem a tündéreknek – pattant fel a kislány, és már szaladt is a teraszra.

Egyből a zöld cseréphez ment, ahol Menta házikója állt. A kis tündér még mindig a növénye miatt búslakodott, a cserép szélén ücsörgött, és bánatosan lógatta a lábát. Amikor meglátta Csengét, rögtön odaröppent hozzá.

– Tudom már, mi lett veled, vagyis a leveleiddel – kezdte egyből Csenge.

– És? – kérdezte Menta izgatottan.

– Anya szedte le, hogy szörpöt készítsen belőle.

Menta megkönnyebbült.

– Már azt hittem, hogy valaki gonosz szándékkal járt itt. De… a növényemmel mi lesz? – mutatott a kopasz ágacskákra a kis tündér.

– Ne aggódj, az összes levél vissza fog nőni. – És ha kész a szörp, ti is kaptok belőle, jó?

– Rendben – mondta vidáman.

Csenge örült, hogy sikerült megvigasztalni a tündérbarátját.

A szörp délutánra el is készült, és anya megengedte Csengének, hogy a teraszon uzsonnázzon. Leterített neki egy kék pokrócot, és kivittek két nagy kocka piskótát. A tündérkék is részt vettek az uzsonnán. Csenge kihozta a babaházából a teáskészletet, így ők is meg tudták kóstolni a szörpöt. Menta már nem bánta, hogy leszedték a leveleit. Vidáman falatozott a sütiből, és nagyokat kortyolt az apró csészéből.

Büszkén állapította meg, hogy ő a legfinomabb szörp a világon. 

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések