Érzem a reggeli fáradtság ízét
a számban
Megint arra gondolok,
Jó volna nem lenni
Kótyagos vagyok még a tegnaptól,
hisz jó volt nem lenni
És nem is voltam máshol,
csak kívül magamon
Kívülről lestem,
hogy mi folyik odabent
És más volt,
Mosolygott, de fájt neki
És kacagása csak akkor volt
örömteli,
ha megtalálta kérdéseire a
választ
Aztán öröme elmúlt,
s jött a bánat
Rájött, nem jó ismerni az
ideákat,
A tudatlanság biztonságos,
másik szűrőn láthatjuk a
világot
Ezután értette meg, hogy
minden ember balga
Az lehet boldog, ki csak
a szépet hallja
És kívülről lesve önmagát,
meghallotta a segítségkérés
zúgó moraját
És én mindvégig csak
csendben nézem
a kívülről figyelő önmagam
0 Megjegyzések