Szűk utcák, ódon magasba törő falak,
Naptól fénylő kövén por, szél tovaszalad.
Ott a kis téren, hol az utca véget ér,
Szunnyadnak székek, s asztalok szórva szét.
Ház alján sötéten megbújó kávézó,
S a pincér ajtónak dől semmit bámuló.
Széken nyúlt alak, árnyat nyújtó lomb alatt,
Szomszéd asztalnál egy lány táskában kutat.
Időnként felpillant, s néz a férfira,
Az kezét fonja, s vár a pillanatra.
A térre egy ifjú toppan, füttyent, s int,
Lány ugrik nyomban, szalad, de visszatekint.
0 Megjegyzések