Vakarcs nyalábok a zivatarban,
lángfarkú kiégett kannibálok,
harcos szemekkel a kocsmazajban,
- aprópénzre váltják a világot.
Vásott tejfogak harapnak a kéjbe,
gőgöd hordaléka romlott salak,
vágytól nyugtalan a lármás vére,
- mely hamis önarcképet farag.
Romlott képlete szeplős ácsolat,
emberszerepe hírverő árnyék,
- kicsorbult rikkantása befogad,
de az is rossz ami születésre vár még.
Légüres térben zakatol a nyelve,
gőgös önmagammal vitázom,
néhány sora elindult a fenébe,
mert szonettet utánoz a gitárom.
Lármás szélkakasok parádéznak,
hamis káprázat cifra költeménye,
káoszba fut parancsra az évszak,
és görgő romhalmaz, lett belőle.
Zűrzavart komponál az ingerszegény,
nemes gondolatod összekalapálva,
dzsungelek árnyékában rivaldafény,
és cifra kirakat lármás balladája.
0 Megjegyzések