Hajnal volt még
a csend súgott nekem
nem értettem jól minden szavát,
múltak az órák
mint a végtelen
nappalokká váló
álmatlan éjszakák.
Hajnalban még
a vágyak vacognak
még dideregve dobban a szív
telnek a percek
az ismeretlen
ismerős érzés
mégis vágyakozva hív.
Már a gondolattól magányos leszek,
hogy a reggel úgy kezdődik el,
egyedül jön fel a Nap az égre
és a Hold is nélküled megy el.
0 Megjegyzések