Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Hecz János Sándor: Az élet fája


Történelem előtt már sok-ezer évvel,
összeforrt a fajunk az Isteni fénnyel.
E napon sötétség, vesztett Napunk ellen,
egyre több fényt hintett ránk az Öreg Isten.
 
Mocsarak mélyére űzte a Lidércet,
hisz' világosságban nem sokáig élhet.
Erős ellenfélre lelt fénylő Napunkban,
ő ontja melegét, egyre magasabban.
 
Most kap új erőre, világnak szent fája!
Csillagösvényt éri égbe nyúló ága.
Koronájában a Nap, s Hold kergetőzik.
Az Esthajnalcsillag náluk elidőzik.
 
Gyökerei idők kezdetéig nyúlnak,
onnan merít erőt a hatalmas lombnak.
Jövendő nemzedék, újabb ágat sarjaszt,
hisz' az elmúlásra, az nyújthat csak vigaszt.
 
Jut egy levél rajta, minden egyes fajnak.
mindig nő az helyett, melyek már lehulltak.
Betölti Teremtő, távozottak helyét,
Föld Anya beszívja minden holt erejét.
 
Újjáéled attól, mérhetetlen törzse,
így kerül be minden, a végtelen körbe.
Rajta elmúlásból megújul az élet.
Úgy forog, hogy talán soha nem ér véget!
 
E szép óriásnak, van egy furcsa ága.
Hatalmas lombjának csodás koronája,
nem hasonlít hozzá tudom, szinte semmi.
Ott az ember lakik. Saját gallyát metszi!
 
Legöregebb rajta, egy magot növesztett!
Magnak népe őrzi, a legősibb nemzet.
Alatta felirat, ősi nyelven róva:
Nem terem több. Kérlek ne szakítsd le róla!

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések