Kinek és mit írok, nincsen abban kényszer,
én biztos nem leszek érettségi tétel.
Nem fogok követni semmi algoritmust,
főleg mi lelkemtől egy idegen stílus.
Hátra sorolhattok Parnasszusra vágyók,
végzem feladatom mit a sorsom rám rótt,
szerényen megjegyzem, túl kevesek vagytok!
Eljő majd az idő, s elégtételt adtok.
Tőletek nem vágyok nagy elismerésre.
Rossz szándékotoktól nem esek kétségbe,
mert olvasóimtól annyi erőt loptam,
néhány könnycseppem is hullattam titokban.
Nem mondom, hogy nem fáj mikor félre dobnak
olyanok, kik soha nem írtak még jobbat
versnek kikiáltott gyenge csasztuskánál.
Mégis elismerést többet várnak, másnál.
Szerencsére élnek még valódi költők.
Ismeretlen néven lelkeket feltöltők,
érettük érdemes nyitni verses könyvet!
Ők teszik csodássá ezt a sivár Földet.
Kommersz és a líra most vívja meg harcát.
Rémség, szépség ellen megmutatja arcát.
Hogy ki lesz majd győztes, az csak rajtunk múlik.
Később majd az elménk, mivel lesz csordultig.
0 Megjegyzések