Kicsipkézi jégvirág a tónak víztükrét,
Bukdácsoló napsugár keresi benne helyét.
Elmélázva gondolatban most hozzád bújok,
Felidézlek magamban, arcodhoz simulok.
Nézem, ahogy a fény csillan jég fogságában,
s emléked oson szívem rejtett homályában.
Tükröződik a sápadt napsugár mosolya,
Hullámzó fényben érzem, nem feledlek soha.
Ahogy víz ringatja a fényeket... lüktetnek,
Úgy emlékeim is halványan körbevesznek.
Tükörországban látom izgő keringőnket,
Mozaik darabkák is lassan összecsengnek.
Futó szellő alvó felhőt ébreszt hirtelen,
Fényvarázs megtörik, tűnik gondolatláncom,
Néma csendem körbevesz, futó pillantásom
Mesésen jégbordázott vízen még megpihen...
Indulok, hűsítő szellő arcomon játszik,
Hajamat borzolja, fülembe dudorászik.
Szétmorzsolt könnycseppemet féltőn felszárítja...
Véget érő tél emlékem magával rántja.
0 Megjegyzések