Terhes felhőket sodor a szél
az ég csapja rozsdásan nyikorog
vállamra szállt egy szökött levél
tócsában egy bogár kavarog.
Megnyíltak az ég csatornái
felfrissül a szomjazó virág
lemosta a múlt hibáit,
hogy élhetőbb legyen a világ.
Fölöttem az ég kolosszális
gyakran ontja éltető vizét
köröttem minden kardinális
ő alkotja az élet ízét.
Szerkesztette: Kovács Kókai Kata
0 Megjegyzések