Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Kincses János: Nyár, Kedvesem!


Természet Tündér-arcú leánya
Stílusosan levéllel üzenek
Azt elrejtem majd egy fa odvába
Hogy rálelj, mikor még itt nem leszek

Tűz-szín ruhádban most is rám nevetsz
Valóban látlak vagy csak álmodom?
Ebben ragyogtál, 'hogy megismertelek
Szem-kápráztató mélyvörös alkonyon

Rácsókolom egy levélre lelkem          
- Fuvalmam hűs, de szívem nem fagyos -
Tűzvörösre vált, ím a levélen
Gyöngéden érintsd, mert ő én vagyok

Kedvesen faggasd, légy neki vigasz
Érted vacog át fagyot és telet
Alig él, mire eljön a tavasz
De átadja majd üzenetemet

Ő tudja, oly távol m'ért kerültünk
Egymástól, hiszen egymásra várva
Máskor boldog órákon merültünk
Egymás önfeledt csodálatába

Mesél arról a különös napról
Mikor ábrándos estélyit vettél
Minden színét elkérted a Napnak
Ezerszínű pompába öltöztél

Vártál rám izzó napsütésben és
Kéklő, csillaggal tűzdelt ég alatt
Több voltál, mint bármely reményem
Irántad lelkem merő áhítat...

Csodálnom kellett volna ámulva
Dús lombok rejtekén elragadó
Lényed, szívemmel játszó mosolyod,
Hangod, mely madár dalhoz fogható

Szememmel simogatnom törékeny,
Holdfénnyel átszőtt érzékeny lelked,
Magamba inni arcod tünékeny
Varázsát, melyet égi piktor festett

Én pedig botor mód' kirohantam
Félve, eloszlik a tünemény-kép,
Nemcsak a fényt, de mindent akartam
Mit markoltam, üres árnyék

Bolond Ősz, én, viharral érkeztem
Bájad, fényed, hited megtépáztam
Lelked szép szobáját, beszennyeztem
S szívednek kamráját felforgattam

Széjjel szaggattam élet-szín ruhád
Nekem fájt már mezítelenséged
Múltunk képeit magadra kaptad
Így takargattad csalódott éned

Mélyen megbántva elmenekültél
Szép emlékünk morzsáit rám hagytad
Utánad rohanni nem engedtél
De lelkembe reményed oltottad
 
Azóta csak álmaim színezed
Élj boldogan, mint azokban, velem
Én az Ősz, majd utánad lépdelek
Csinos lábad nyomán - így képzelem

Ha majd újra összefutunk egymást
Váltó természet körforgásában
Tudd, csak színünk-szívünk lesz kicsit más
Hisz minden változik a világban

Az érzések kicsit megfakulnak
Mi szép volt, őrzi hű emlékezet
Tavaszba vágysz, lépteid halkulnak
Én várom, hogy leváltson: a telet

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések