Van az úgy, hogy épp sehogy,
íztelen a kávé cukorral, mézzel,
bárhogy kóstolom,
én itt vagyok, a világ meg ott,
a kávét meg kiöntöm, mire idenézel.
A forró fekete lé kering a lefolyóban,
jó neki; tudja, merre van az arra,
mert van az úgy, hogy épp sehogy,
és a tegnap csak ráhajol
egy arra járó pillanatra.

Szerkesztette: Kovács Kókai Kata