Farkas Ervin: Bird set free! (akril-karton) című festményének, és Sia – Bird set free című zenéjének hatására
Szikrázik a gömb-napsugár, kacérkodik az élet-széllel,
arcodat simogatja langyos, perzselő selyem-fénnyel,
ónixköves, fekete csipkefüggöny zizzen az égi mezőn,
éjszemedet eltakarva libben lágyan, lengőn, lebegőn.
Minden idilli,
csak a lét nem tud nevetni.
Szöges fájdalom-ketrec tart fogva, bekerít, megfojt,
arcomon súly-kővé dermeszti a vágyvirág-mosolyt,
bezár, szétfeszít, leterít, körbe vesz, őrültté tesz,
kirepülni nem enged, lelkemből pilléket elvesz.
Szabadság tekintget,
összegyűrt papír-rács tesz rám bilincset.
Ezüst nagymasni a hajamban, már angyali díszlet,
csusszannék, úsznék, lebegnék, örök végtelen ihlet,
erős tollszárnyakon, enciánkék légtérbe repülnék,
kép-sugár fényében, örömmámorban elmerülnék.
Dalom nincsen,
kiborult gyémántos zenedoboz kincsem.
Kitörő szökéssel küzdök, keresem dúros kottám,
felkiáltás minden belső hangom, hú, de tolnám,
megtalálom hozzá a legmegfelelőbb hangnemet,
mint egy szabad madár, világgá kiáltom énemet.
Nem fojtom el lélekdalom,
torkomból a mix-trillákat ömleni hagyom.
Énekelni fogok rendért, szabadságért, mámorért,
dalolnom kell kergető, reményteli jövő-álmokért,
őrült muzsikálásomban megtalálom saját magam,
forte lalalámban szabad madár hangja a szavam.
Szárnyalok Isten kékjében,
elérem a magas csúcsokat a végtelenségben.
Égbolton suhanva masnis díszem lehull az anyaföldre,
majd hozd magaddal fel, szép édenkert menyegzőnkre,
szorosan kösd a fejemre, takard be könnyező szemem,
áldott szabadság tengerébe beleolvadunk, kedvesem.
Két madárban egy lélegzet,
szabadon röppen az öröklét felett.
0 Megjegyzések