Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Kő-Szabó Imre: A zsűritag


Ezt a falut „Kék Szilvafás” településnek nevezték a környéken. Nem hét szilvafásnak, mert mindenkinek telkén volt legalább húsz, vagy harminc szilvafa. Úgy látszik a talaj erre volt alkalmas, mert más gyümölcsfa az elültetés után, lehajtotta leveleit. Bezzeg a szilvafa csemeték, csak úgy cseperedtek, nagy volt az igyekezet minden fában, szilvát akartak teremni. Olyan érzése volt az embernek, mintha, minden fa, szerződést kötött volna Réz Jakab pálinka főzdéssel, legyen pálinka elegendő. Mert a faluban, nem rejtették véka alá, hogy szeretik a szilvás snapszot. Igaz a kis gyerekek még nem kaptak reggelente egy kupicával, de a szoptatós anyukájuk tejébe azért néha becsúszott egy kis tejen keresztül lepárolt pálinka.

Ebben a faluban lakott Törzs Gábor, negyven éves favágó. A Törzs nevet onnan kapta, mert törzsőrmesteri rangban szolgált a katonaságnál és ez rövidítve, így hangzik. Volt becsületes neve is, de azt nem használta. A közeli erdőben dolgozott az Erdőgazdaságnál, egy stíl fűrésszel. Vágta, az irtásra kijelölt fákat. Munkájával nem volt semmi baj. Azonban, amikor letette motoros szerszámját, mindig a kocsmába kötött ki. Nem ivott ő sört, vagy bort, csak szilvapálinkát. Mondták is neki:

- Sokáig fogsz élni Törzs, mert az egész tested szeszben van preparálva, így legalább tartósítva vagy! Ez ellen nem is tiltakozott, hogy is tette volna ezt. Mert, ha egy ember megszeret valamit, azt nem kell eltagadni. Egyik nap, amikor bement a falu egyetlen kocsmájába és leöntötte az első felest, oda szólt neki favágó cimborája:

- Gábor, elmehetnél egy pálinka verseny, zsűritagjának. Te aztán megtudod különböztetni, melyik a jó pálinka.

A magas röptű eszmefuttatást egy falubeli fuvaros folytatta:

- Mert azt mondják, abból lesz jó zsűritag, aki sikeresen szerepel egy ilyen pálinka ivó tréningen. Te aztán, mindennap tréningben vagy!   Ezen, aztán derült az egész kocsma.

Ezzel nem is mondtak hülyeséget, mert egyszer az asszony, Törzs Julika, hozott haza valahonnan egy literes, kék üvegben pálinkát és vacsoránál megkínálta az urát.

Törzs Gábor felemelte a poharat az asztalról, a fény felé fordította. Nézte az ital színét. Aztán megszagolta, de eléggé elhúzta az orrát. Sokáig tartotta a poharat a levegőben, nézte a poharat egy darabig, aztán az asszonyra tekintett. Julika ártatlan kék szemében csak a tisztaságot látta, meg azt a szándékot, hogy kedveskedni akart az ő jó urának.

Törzs lassan a szájához emelte a poharat. Bele kóstolt. Az a csöppnyi ital, amit a szájába engedett, nem ízlett neki. Nem szólt, csak csóválta a fejét. Letette a poharat az asztalra, mintha jelezte volna, ebből elég volt ennyi. Kis idő múlva megszólalt:

- Ebbe aztán beletettek mindent, amit a kertben találtak!

- Nem ízlik? – kérdezte az asszony, kissé izgatottan.

Törzs csóválta a fejét, hogy nem!

- Tudod, az úgy van, majd mond meg annak, akitől vetted, hogy a tiszta pálinka, a világ egyik legjobb gyümölcs párlatú itala. Ez nem sok gyümölcsöt látott! – fejezte be és visszagondolt a kocsmai felszólításra, tényleg jó zsűritag lehetnék egy ilyen nagy nemzetközi kóstolón.

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések