Fúj a szél, a rezgő nyárfa
kétségbeesve integet,
tavaszi szél tépi ágát,
hideg északi lehelet.
Felhők futnak fent az égen,
rigó bújik bokor alatt,
csak a szél zúgása hallik,
a madarak elhallgattak.
Égen néha kék folt villan,
akkor a nap is földre néz,
nem tetszik neki amit lát…
Neki könnyű, nekünk nehéz.
Időt tűrjük fog szorítva,
kedvünk a széllel elszökött.
Magunkkal kell összebújni,
és nem hajolni szél előtt.
Remélni, a tavasz játszik,
hagyja majd hogy a napmeleg,
felmelegítsen mibennünk,
télen kihűlt szerelmeket.
0 Megjegyzések