Elképzeltem, az égig érő csendben,
hogy mennyi minden lenne együtt jó.
Ujjongani, hogy: "Hulljon még a hó!"
és belenevetni az életbe ketten…
Mindezt persze, én csak elképzeltem.
Elképzeltem, ahogy felrobban az ég
és madárdal hullik hajadban újra szét
a sok apró, színes virágszirommal…
Persze, elképzeltem csak,
s most nem tudom, hogy hol van…
Elképzeltem, ahogy a meleg este jő
és hozzám bújsz majd szépen, ha itt a jó idő,
hogy testedben oldódjon fel a fáradt testem…
Igaz, mindezt én csak elképzeltem…
És elképzeltem, ahogy a csendes, őszi tó
zöldes-kékje szemedben újra látható…
Hát elképzeltem mindezt, hisz nem volt olyan rég.
Látod, ugye Kedves? Elképzellek még…
0 Megjegyzések