Fekete fehérben
láttam a világot
mígnem álmodtam
egy kósza imádságot
tavasz járt a fák
közt hideg szelek
fújtak a réti kis virágok
kezem közé bújtak óh
lecsukott szemekkel
csodáltam a fákat
csipketerítős fények
hajnal ruhát ráztak
és ahogy a felhők
vándoroltak bennem
kékje úgy ragyogott
mint az ismeretlen
reszketett az élet
ott a fekete föld
mélyén fehér
tulipánok sorakoztak
büszkén bimbós
hajnaltájban szemem
ragyogását a nap ölelte
körbe reám szállt az áldás
elnémultam benne csak
álmodtam és vágytam
összezárt kezekkel
magam megpróbáltam
kettényílt a világ és a
szívem dobbant csak
kopár senki voltam
fényes csillagokban
nem volt bajom semmi
boldog voltam s láttam
gyermek kacajt zsivajt
emlékembe zártam
az élet úgy szeretett
mint még soha senkit
békés csillogását kevés
vagyok írni fekete fehérben
láttam a világot ringtam
anyám ölén ki suttogott
egy kósza imádságot.
0 Megjegyzések