Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Kovács L István: Szentélyi nyugalom


Fiatal erdő sűrű párát lehel,
szentélyi csendje, nyugalomra nevel,
a lombokon összegyűlik a pára,
zuhanyként hull a sétáló nyakába.

A hajam, kabátom ázott, nem zavar,
léptem alatt, nyálkás, csúszós az avar,
nedves ág halk neszezéssel roppan el,
bokorból riadt madárka röppen fel.

Vékony, fiatal fák törnek magasba,
tarvágásból tuskó korhad alatta,
erős az erdő, hamar újra éled,
így rendelik ismeretlen törvények.

Hamis kép az ember alkotta világ,
beton alatt is él, kihajt a virág,
hiába szánt, és vág tarra az ember,
mind csak szélmalomharc a természettel.

A napsugarak, áttörnek a lombon,
bimbóból virágot nyitnak egy bokron,
bogár zümmögés, zengő madárének,
nincs itt helye semmilyen emberkéznek.

Egyedül épül, szépül a természet,
magas fák alatt bokrok is elférnek,
nyílik benne milliom fajta virág,
oly megnyugtató ez a csendes világ.

Látod, csatakos lett térdig a lábam,
de sétámból egy percet meg nem bántam,
búcsúként megsimítottam néhány fát,
átvettem tőlük a szentély nyugalmát.

Szerkesztette: Kovács Kókai Kata

Reactions

Megjegyzés küldése

3 Megjegyzések

  1. Köszönöm szépen a megjelentetést kedves Kovács Kókai Kata!

    VálaszTörlés
  2. Lélekröptető!!! Köszönöm!!!💕💕💕💕

    VálaszTörlés
  3. Nagyon Tetszik A. Természet Világát Gyönyörűen Írod Le Mintha Mindig Ott lennel! Köszönöm Neked Szeretettel!

    VálaszTörlés