Molnár Annamari: Fullasztó sors

Szomorú szívem nem érti e lelketlen világ,
miért is adnám ki sorsom bánatát?
Az emberek nem őszinték, csak kíváncsiak,
ezért sem engedek utat a szavaknak.

Sírni sem fogtok látni, még ha lelkem szilánkokban,
nem keresek menedéket mocskos szánalomban.
Harcoltam, küzdöttem, egész életem során,
ezután is egyedül megyek a sors fullasztó porán.

Szerkesztette: Kovács Kókai Kata