alultáplált napokat élek
közben résen néz rám
a farmerkék ég csattanós
villámokkal ijeszteget ha
ha túl közel megyek a
paksamétákhoz amiket
széttört csigolyákból
halmozott fel
valami rosszéletű világvándor
a gyöngyházfényű csontokon
akár egy csőtokon
furulyázik a szél
borzolja szoros kontyomból
elszabadult hajszálaim
az utcakép olyan mint
lenni szokott tavasz idején
túlburjánzott
hamarosan jönnek
a fűkaszások