Felnéztem egy csillagra
tudtam, fent minden rendbe van.
Egyedül álltam azon a helyen,
ahol utolértem magam.
Nem voltak kétségek,
nem voltak süketítő zajok,
és mintha távol kerültek volna
a megszokott bajok.
Nem kívántam semmit se.
Nem én. Elég volt ennyi csak.
Lassan hal el bennem minden
múltbéli harag.
Megbocsátható minden,
csak elfeledni nem szabad,
hogy ki mosolygott kést beléd
egy pillanat alatt.
Ki volt, aki úgy szólt,
hogy nem volt tiszta a szája,
aki nem volt jó hozzád,
csak a maga délibábja.
Ki volt, aki ígért neked
mindenféle földi jót,
s te nem kaptál semmi mást
csak egy-két üres szót.
Én ezért sem kívánok
semmit, amit mástól lehet,
de mégis, talán, amit szabad;
tiszta szeretetet.
Én sem leszek hálátlan,
mert tudok tisztán szeretni,
és tudom, hogy sokan nem,
de lesz az az Egy,
aki ezt érzi, és elhiszi.
Szerkesztette: Kovács Kókai Kata
0 Megjegyzések