Kiüvölthetnélek magamból, 
a hangszálaim kiszakadnának a torkomból, 
de nem repednek az aszfaltcsíkok, 
csak némán torzulok, nehogy kifogyj 
belőlem, maradj mélyen, szeretem 
hogy itt vagy bennem. 

Kilökhetnélek magamból,
mint holmi donorszívet a test a mellkasból,
de bábként zuhannék össze nélküled,
kráteres csend maradna dobbanás helyett,
inkább hagylak nyúlvány-reménynek,
hátha egyszer ismét felérlek.