Kiüvölthetnélek magamból,
a hangszálaim kiszakadnának a torkomból,
de nem repednek az aszfaltcsíkok,
csak némán torzulok, nehogy kifogyj
belőlem, maradj mélyen, szeretem
hogy itt vagy bennem.
Kilökhetnélek magamból,
mint holmi donorszívet a test a mellkasból,
de bábként zuhannék össze nélküled,
kráteres csend maradna dobbanás helyett,
inkább hagylak nyúlvány-reménynek,
hátha egyszer ismét felérlek.
0 Megjegyzések