Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Barbie és "csak" Ken


2023. április 4-én
, amikor a volt elnököt (Donald Trumpot) csendben letartóztatták, az internet egy újabb szolárium barna, amerikai férfiért kezdett őrjöngeni. Nagy várakozás után a Warner Bros közzétette a Barbie című új, élőszereplős játékfilm plakátjait, amely Greta Gerwig rendezőnőnek a pneumatikus divatbabáról szóló, idén nyáron megjelenő, forró-rózsaszínű változata volt. A plakáton egy rózsaszínű napernyő alatt, egy óriási “B” betű felső részénél ült Margot Robbie ausztrál színésznő, mint a címszereplő; alatta pedig imádkozva nézett felfelé, egy elragadó, zöld-fehér csíkos strandpólós-alsónadrág kombóban Ryan Gosling, kanadai színész, mint Barbie barátja. De nem ez a kép indította el az ezer mémet. Hanem a szlogen:

 “Ő minden. Ő csak Ken.”

Csak Ken. A határozószó olyan brutális, mert olyan lekezelő. De tudtuk, hogy kire és hogyan értették: Barbie sokat szidott “legjobb barátnője“, aki több mint 60 éve mellette van, és ha nem is szexuális kielégülést (erre visszatérek még), de legalább erkölcsi támogatást nyújt neki, csinos, egymást kiegészítő ruhákban. Ken, aki több testi változáson ment keresztül, mint a 2000-es évek közepén Christian Bale; Ken, akit a babafigurájában egy Hanya Yanagihara-regény szereplőjének kegyetlenségével bántalmaztak; Ken, aki létezésének nagy részét állandóan bicegő jobbik fele árnyékában töltötte. A populáris kultúrában Ken a szánalmas, önmegtagadó férfiasság szinonimájává vált; az alárendelt, passzív, tyúkanyó, tejesember archetípusává, aki csak azért létezik, hogy a barátnője táskáját tartsa és finoman nevetgéljen rajta (a poszter megjelenését követő mémek Lady Diana és Károly herceg, Zendaya és Tom Holland, Megan Fox és Machine Gun Kelly fotói alatt futott a szlogen). Néha még csak nem is finoman: a Toy Story 3-ban, Ken eddigi legjelentősebb filmes szerepében, amelyben egy gonosz mackóval szövetkezve próbál érvényesülni, elszenvedi azt a megaláztatást, hogy egy gyökérzöldség vetkőzteti le:

“Te nyakkendős, rózsaszínű seggfej! Te nem játék vagy, te egy tartozék vagy! Te egy lábbal rendelkező pénztárca vagy!” -mondja Mr Potato Head, (Krumplifej) aki maga is egy bowler-sapkás, lábbal rendelkező burgonyagumó. De bár mindannyian mondhatjuk, hogy ismerjük Ken-t, de vajon tényleg ismerjük-e őt?

Ken megismeréséhez először is Barbie-ról kell mindent megtudnunk, mert a keletkezés történetük szerint a férfit a nőnek teremtették. Vannak olyan könyvek, mint a: The Good, the Bad, and the Barbie: A Doll’s History and Her Impact on Us (A jó, a Rossz és Barbie, A baba története és hatása ránk), vagy a Barbie and Ruth: The Story of the World’s Most Famous Doll and the Woman Who Created Her (Barbie és Ruth: A világ leghíresebb babája és a nő története, aki megalkotta), amelyekből megtudhatjuk a Barbie keletkezésének háttértörténetét, amelynek lényege a következő:

1956-ban, egy svájci családi nyaralás során Ruth Handler – aki férjével, Elliottal a Mattel nevű kaliforniai játékgyárat vezette, amelynek addigi legnagyobb sikere egy “böfögőpisztoly” nevű valami volt – sorsszerű találkozást élt át egy Lilli nevű szexi babával. Lilli ugyanis egy férfiaknak szánt baba volt, egy újszerű ajándék, amely a Bild című német bulvárlap rajzfilm figuráján alapult. Felnőtt nő teste volt – bár lehetetlen arányokkal – és egy sor szexi öltözéke, amelyekbe (és amelyekből ki) bele lehetett bújtatni. Handler egy olyan játékban látta meg a lehetőséget, amelyre a lányok rávetíthették felnőttkori önmagukat egy olyan piacon, ahol addig csak hagyományos gyerektestű babák voltak kaphatók. 1959-ben, miután az első, Japánban gyártott prototípusokon megfelelő finomításokat végeztek, beleértve a baba kiálló mellbimbóinak eltávolítását (és később az eredeti német gyártó két szerzői jogi perének kivédését), Barbie Millicent Roberts-et 1959-ben a világba bocsájtották. Hogyan vált jelenséggé? Az anyák állítólag gyűlölték, a kislányok (és igen, néha a kisfiúk is) imádták; ünnepelték, mert lehetővé tette tulajdonosai számára, hogy úgy érezzék – akkoriban még nevetséges ötletnek számított -, hogy egyszerre lehetnek nagymenők, tévésztárok és az Egyesült Államok elnökei; szidták, mert a szélsőséges női szépség egy olyan archetípusát erősítette, amely veszélyes és elérhetetlen volt. És a kor érzékenységét tekintve volt egy másik probléma is. “Barbie megtanította a lányoknak, hogy mit várnak el a nőktől.” – írja MG Lord a Forever Barbie: The Unauthorised Biography of a Real Doll című könyvében -, “és az ötvenes években egy nő kudarcot vallott volna férfitárs nélkül, még egy súlyosan rövidített nemi szervekkel rendelkező férfike nélkül is, aki nem volt túl fontos az életében”.

 A Mattel ugyanis állítólag nem akart barátot készíteni Barbie-nak, de végül engedett a fogyasztói nyomásnak. Így két évvel később, 1961. március 11-én vagy 13-án,- úgy tűnik, senki sem tudja pontosan, vagy esetleg nem is érdekli – megszületett Kenneth Sean Carson. Ahogy Barbie-t Handlerék lányáról, Barbaráról nevezték el, Ken a kisebbik fiukról kapta a nevét: ez a tény talán még furcsábbá teszi a pár romantikus státuszát. Az első Ken baba fiúsan jóképű, atletikus testalkatú volt, és aranyos piros fürdőnadrággal, apró műanyag csúszdával és egy sör -sárga strandtörülközővel érkezett.

Volt egy dolog, amivel Ken nem rendelkezett- és a barátnőjén túl valószínűleg ez az a dolog- vagy annak hiánya -,amiről a legjobban ismert. A történet szerint Ruth Handler és Charlotte Johnson, a Barbie ruhatárát felügyelő New York-i tervező is azt szorgalmazta, hogy Kennek, ha nem is valódi pénisze, de legalább egy “dudor” legyen a nadrágjában; a Mattel finnyás férfi vezetői azonban nem így gondolták. A nők győztek, de, akárcsak Barbie mellbimbójánál, nem minden változtatás nélkül: nyilvánvalóvá vált, hogy hacsak nem csökkentik a méreteket, Ken sima műanyag ágyéka, ha egyszer már beborították anyaggal és rögzítőkkel, problémás súlyt jelenthet. A hiányzó pénisz témájáról szólva, MG Lord könyve mélyen belemerül a Barbie és Ken kiegészítőinek freudi szimbolikájába. Ken öltözékeihez – jegyzi meg – gyakran feltűnően fallikus tartozékokat adtak, például baseballütőt, puskát vagy “lógó sztetoszkópot”. “A legkegyetlenebb megjegyzés azonban a nemi szervi hiányosságaira”- írja – “1964-ben, a ‘Vidám szakács Ken’, aki egy kerti grillsütő jelmezben jelent meg, amely egy hosszú villával nyársra húzott rózsaszín műanyag virslit tartalmaz. E szimbólumok látszólagos szándékossága miatt nehéz ártatlannak értelmezni Ken szomorú, magányos virslijét. Hasonlóképpen, a kötényén lévő üzenet – ‘Gyere és kapd be’ – keserű gúnyolódásnak tűnik a nemi szerv miatt, amelyet soha nem fog birtokolni.” Ken szerepe tehát előre meghatározott volt, és azóta, alig változott (leszámítva a 2004 és 2011 közötti szünetet, amikor Barbie rövid időre összejött egy Blaine nevű ausztrál szörfös babával). Ő Barbie toyboy-fiúja: hűséges társa, karácsonyi cukorkája, szurkolója, és ha úgy hozza a kedve – bár Barbie már akkor is menyasszonyi külsővel rendelkezett, amikor Ken még fel sem volt találva -,szűz vőlegénye. Rengeteg saját szakmája volt már, többek között orvos, űrhajós és barista, mégis úgy tűnik, hogy ő továbbra is egyfajta eltartott maradt. Barbie álomháza számtalan ismétlésen ment keresztül; Ken soha nem rendelkezett saját otthonnal, mivel kénytelen volt beérni azzal, hogy a Ken Dream-Vette hátsó ülésén vagy – ami még valószínűbb – egy cipősdobozban aludt.

Megjelenése azonban számos változáson ment keresztül, ez új arcokat, hajviseleteket és testformákat, beleértve a hatvanas évek végén kapott jelentős erősítést is; az évek során, annak érdekében, hogy vonzerejüket a szigorúan teutonikusokon túlmutatóan szélesítsék, ő és Barbie, különböző etnikumokban is elérhetővé váltak, legutóbb a Mattel által 2021-ben kiadott 15 új baba, amelyben különböző bőrszínekben és opcionális férfibundával árusították (akaratlanul is ő szülte meg az emberi Ken baba jelenségét – a plasztikai sebészet iránt kórosan elkötelezett férfiakét, ami túlságosan lehangoló ahhoz, hogy belemerüljek a témába.)

A 2021-es Ken-kínálatban, úgy hivatkoztak rá, mint “a modern amerikai anti-stílus nem túl kedves ikonjára”, és ismét Donald Trumphoz hasonlították. MG Lord azonban rendíthetetlen. “Ahogyan az istennő-alapú vallások megelőzték a zsidó-keresztény monoteizmust”- írja -“Barbie is Ken előtt jött. A nő, mint csábító, vagy a nő, mint a férfinak alárendelt nő egész eszméje hiányzik a Barbie kozmológiájából. Ken egy szúnyog, egy légy, egy rabszolga, Barbie tartozéka. Barbie tökéletesnek készült: a teste nem fejlődött drámaian az idők során. Ken ezzel szemben hiba volt: előbb vézna, mára felpumpált, állandóan változó teste nem örök és nem talizmán.”És csak annyit kellett tennie, hogy konvencionálisan jóképű, titokzatosan gazdag és kedves legyen a barátnőjéhez.” Szegény Ken.

Ken azonban akkor kapja a legkegyetlenebb bántalmazásokat, amikor babaformában van. Az eBayen egy nap megtettem az első – és mint kiderült, egyetlen – ajánlatot egy “1980-as évekbeli Kenre”, a fényképen ujjatlan szmokingos kezeslábasban volt látható. Fizettem 5 dollárt, 2,75 dollárt a szállítással együtt, és aggódtam, hogy talán megcsíptek (az eladó később visszaadta a postaköltséget, miután észrevette, hogy Ken nadrágján “szakadás van”). Amikor megérkezett a doboz, nem tudtam rávenni magam, hogy kinyissam. Túlságosan is világos volt, hogy mi fog történni.

Odahívtam a lányaimat, hogy nézzék meg!

“UUUUUUUUGGGH” - mondta undorodva a kilencéves, miközben kihúzta Ken-t a buborékfóliába csomagolt tokjából. “Anya! Miért vetted ezt?”

A hétévesnek csak ennyi volt a véleménye, hogy “Szép, csillogó a nadrágod, haver.”

Egy percen belül megfordították és meztelenre vetkőztették.

Az apjuk odahajolt hozzájuk. “Szép popsi.” – mondta vágyakozva.

“Nincs pénisze.” -mondta a kilencéves. “MIÉRT?”

“Leszakadna?” -mondta a hétéves. (Valahol a Vatikánban most a Belvedere Apolló szobor szomorúan bólintott.)

Két perc múlva Ken jobb karját levették. “VESZÉLYES volt.” – mondta a kilencéves.

Három perc múlva arccal lefelé fekve hagyták az asztalon, és visszatértek a hálószobájuk falának firkálásához. A móka, már amennyire az volt, véget ért. Ez a viselkedés Ken születése óta mindig megismétlődik. És csak szerencséje volt, hogy nem hevertek Barbik, akikkel talán kimondhatatlan tettekre kényszerült volna. De vajon honnan tudták a lányaim? Vajon ösztönösen érezték, hogy Ken felforgatja a hegemón férfiasság konvencióit, amelyeket ők, akiknek gyengéd identitása már a patriarchális társadalom kerékkötői alatt összezúzódott, akaratlanul is belsővé tettek? Vajon ugyanez a belső érzés a saját valós nemi leigázásukról arra késztette őket, hogy megragadják az egyre fogyatkozó lehetőségek egyikét, hogy kíméletlenül uralkodjanak egy megvalósíthatatlanul kicsi, törékeny férfi fölött? Vagy egyszerűen csak gusztustalannak találták a nadrágját?

És mennyire általános ez a jelenség? Bizonyára a világban – ha csak az átlagok törvénye alapján is – voltak olyanok, akik Kenért rajongtak? Az interneten kerestem a megszállottság jeleit. A Twitteren és az Instagramon megakadt a szemem azon, hogy az amerikai afro american rapper, Ken Carson birtokolja a Boy Barbie címet. Átfésültem Barbie Instagramját, hátha egy kevésbé nyilvánvaló Ken-ereklyéről lemaradok. Aztán csatlakoztam néhány privát Facebook-csoporthoz, amelyekben fiú babák szerepeltek gyatra, házi készítésű ruhákban, de nem voltam biztos benne, hogy ez az a fajta lelkesedés, amit kerestem. Még a Redditen is – ahol a “Mi a “spagetti” egyes számú alakja?” és a “Mikor poroltad le utoljára a mennyezeti ventilátorodat?” -“izgalmas” témakörökről folyik a vita. – Kenről semmi sem volt.

A Barbie földrengésszerű útóhatását dicsőítő kiadványok mellett mindössze egyetlen könyv szól Kenről. A címe I Heart Ken: My Life as the Ultimate Boyfriend, és maga Ken írta, bár “Jef Becknek mesélte” el élettörténetét. Ez nem önéletrajz, hanem egy útmutató a lányok lenyűgözéséhez, Ken módjára, amelyben olyan tanácsokat oszt meg, mint “Próbáld meg a nyakkendődet Barbie szoknyájához passzítani”, vagy “Fogadj örökbe egy delfint”. A szerző életrajzából kiderül, hogy Jef-, egy ”f”-fel az iowai Cedar Rapidsban él, és “az Egyesült Államok legnagyobb Ken-baba divatgyűjteményének” tulajdonosa. Emellett egy Keeping Ken nevű weboldalt is üzemeltetett, amely a baba történetét örökítette meg, és tanácsot adott Ken öltözékéhez a Toy Story 3-ban.  De sajnos a keresésem nem vezetett sehová. Úgy tűnt, hogy Ken élete 2013 óta nem frissült, és az általam küldött e-mail visszajött. Az I Heart Ken kiadója sem válaszolt, és ahogy teltek a hetek, a Facebook-üzenet, amelyet egy olyan személynek küldtem, akiről azt hittem, hogy Jef lehet, válasz nélkül maradt. Aztán rémületemre rájöttem, hogy március 10-e van. Ken születésnapja! Ismét átfésültem az internetet: biztosan lesz valahol egy ünnepi Zoom chat, vagy talán – mertem álmodni – egy kis összejövetel egy Best Westernben? (Barbie 50. születésnapját 2009-ben egy különleges kifutó show-val ünnepelték a New York-i Divathéten, és egy partival egy igazi malibui álomházban, amelyet Jonathan Adler belsőépítész felügyelt; amikor a Today.com interjút adott, Adlert Ken hollétéről kérdezték. “Ken itt van, de vajon szüksége van-e Barbienak Kenre?” Adler azt válaszolta, hogy “Nem.”) Nem találtam semmit. Úgy tűnt, hogy Ken 62. születésnapja – akármikor is volt az valójában – észrevétlenül fog eltelni.

De aztán Jef válaszolt!

Jef Beck – aki 2016-ban ment hozzá párjához, Matthez, és most már Jef Beck-Skoglund nevet viseli, ezért nem sikerült megtalálni. Jef szülei a férfi egyik idősebb nővérének vették ajándékba a babát, de amikor Jef megpillantotta, azonnal megszerette. Ez volt az “Új, jóképű Ken”, aki egy köldökig nyitott sárga pólóban és többszínű szörfnadrágban pompázott, a dobozon lévő címke pedig a “Hajlítható lábakat” hirdette.

Ez lett az én babám-mondja Beck-Skoglund egy Zoom híváson Texasból, ahol ő és Matt most élnek. Elmondása szerint a szülei észrevették, hogy érdeklődik a nővérei babái iránt, de hogy ne szólják meg a szomszédok, ezért fiúknak szánt férfi figurákat vettek neki, például a Six Million Dollar Man babát, vagy a Mattel egy másik, 1970-es és 80-as évekbeli termékcsaládját, a Big Jim-et. -“Azt hiszem, hogy mindent megtettek, hogy nemi orientációmat irányítsák, és hogy a gyerekek ne gúnyolódjanak rajtam.” – emlékszik vissza Beck-Skoglund, akinek szépen nyírt ősz haja van, és 58. évéhez képest fiatalosnak tűnt, de “egyszerűen volt valami Kenben”.-mondta, -ami megragadott.

Ken volt az alibi, hogy játszhasson a testvéreivel, és “csatlakozhasson ehhez a kis titkos társasághoz, ami a hálószobájukban zajlott”, de – annak ellenére, hogy a szomszéd gyerekek csúfolták – volt egy mélyebb kötelék is: “Úgy tekintettem rá, mint a tökéletes barátra. Aki sok olyan jó tulajdonsággal rendelkezett, amivel én is szerettem volna rendelkezni, amikor felnövök. Szóval emiatt szerettem vele játszani, de mindenkinek másfajta kötődése van hozzá.”

1999-ben, egy hirtelen jött nosztalgikus eBay-vásárlás után Beck-Skoglund úgy döntött, hogy gyűjtésbe kezd. 2001-ben részt vett az első Nemzeti Barbie-baba-gyűjtő találkozón, és megdöbbenve tapasztalta, hogy az összegyűlt mintegy 850 rajongó közül “talán hárman gyűjtötték kifejezetten Ken-t”. Amikor egy másik küldöttnek elmondta gyűjtési terveit, azt válaszolták, hogy “Csak a pénzét pazarolja”. Beck-Skoglund elhatározása ennek ellenére csak még jobban megerősödött. “Oké”, gondolta, “akkor vegyük észre őt”. És Beck-Skoglund komolyan gondolta. Honlapján, amelyet saját bevallása szerint az utóbbi időben elhanyagolt, minden 2011-ig gyártott Ken szerepel, amelyek többsége valamikor az ő tulajdonában volt; amikor beszélgetünk, ő és Matt épp költözködnek, és Beck-Skoglundot a gyűjteményéből összeállított dobozok veszik körül. “Amikor ezúttal házat kerestünk, három hálószobásba költöztünk.” – mondja. “Egyet vendégszobának, egyet fő hálószobának, egyet pedig csak a babaszobának”. Ken krónikája az évek során, mondja – és, minden férfi stílusmagazin olvasó, vegye tudomásul – “nemcsak a baba, hanem az idők és az események történetét is nyújtja; a divatról kapunk kiváló képet az 1960-as évektől egészen napjainkig”.

Hogy Ken az 50. születésnapjára, 2011-ben nagy port kavarjon, Beck-Skoglund “szellemíróként” megírta az I Heart Ken című könyvet (még Ken egyetlen könyvében is Barbie írja a bevezetőt). Sajnos azonban, amikor 2021-ben eljött Ken 60. születésnapja, akkor volt a világjárvány csúcspontja, és a Nemzeti Barbie Babagyűjtő Találkozót, amelyen ünnepelhették volna őt, online tartották meg. Beck-Skoglund 2012 és 2015 között még egy alternatív Ken-tematikájú rendezvényt is működtetett Kenvention néven, amely 150 résztvevőt vonzott, de amikor Texasba költözött, voltak viták a helyszínnel kapcsolatban, és a Kenvention zátonyra futott. Néha magányos dolog Kennek lenni.-mondja Jef. Pedig találkozott más Barbie-gyűjtőkkel, akik mellékesen gyűjtik Ken-t is, de nem ismer olyanokat, akik kizárólag Ken-nek hódolnának. “Azt hiszem, én vagyok az egyetlen a sok közül.” -mondja. De vannak tervei: 2024-ben a kaliforniai Palm Springsben rendezik meg a Barbie-babagyűjtők nemzeti kongresszusát, és Beck-Skoglund, aki négy éve vonult nyugdíjba a divatáru-kiskereskedelemben töltött karrierje után, amelyben több Gap-üzletet vezetett, lesz az elnök: “Megpróbálom megtalálni a módját annak, hogy – bár ez egy Barbie-kongresszus – Ken dolgokat is be tudjak dobni. Azt hiszem, az emberek ezt várják tőlem; senki sem fog meglepődni, ha valahol a középpontban őt képviselem…”. Ha jól megy, talán 2026-ban, amikor Ken 65 éves lesz, még nagyobb partit rendezünk neki. “Ha addigra még élek!” –teszi hozzá. “Alig várom, hogy újra nagyban csináljak valamit. Ez egy életre szóló elkötelezettség számomra.”

De talán Ken reneszánsza hamarabb bekövetkezik, mint ahogy Jef reméli. 2023. április 4-én, ugyanazon a napon, amikor a plakát megjelent, kijött az első teljes trailer is Gerwig: Barbie című filmjéhez. Ebből nehéz volt megmondani, hogy mi is vár Kenre – mivel a filmet még 2009-ben jelentették be először, a cselekményét buzgón titkolták -, de februárban a worldofreel.com weboldalon megjelent néhány nézői reakció egy New Jersey-i tesztvetítésről. Az egyik névtelenül nyilatkozó néző szerint Gosling “hatalmas jelenetrabló” az élete talán legjobb alakításában”. Egy másik a film “MVP-jeként” jellemzi, és azt jósolja, hogy jeleneteit “halálra fogják mémezni”.

Talán ez a Ken tényleg a középpontban lesz. A rövid felvételek alapján, amelyeken Gosling az orrát fújja és általában véve szuszog, úgy tűnik, hogy Ken (mármint Gosling Kenje: a filmből kiderül, hogy nem ő lesz az egyetlen Ken, és Robbie sem az egyetlen Barbie) talán… valamin keresztülmegy. Úgy tűnik, nem elégedett a sorsával. Talán valami maradék tesztoszteron bugyog a nemi szerve helyén? Egzisztenciális válságban van? Kezd elgondolkodni azon, hogy sötét, üreges bensője mélyén elég-e “csak Kennek” lenni?

Ez egy destabilizáló gondolat, hiszen végül is Ken alázatos természete teszi őt, akárcsak magát Barbie-t, potenciálisan progresszív figurává. Az, hogy minden adottsága megvan és mégis szívesen játszik másodhegedűst a még nála is képzettebb partnerével szemben. Hogy megérti és értékeli magát, mint olyan tartozékot, ami kétségtelenül ő is; ahogy Barbie írja az I Heart Ken bevezetőjében: “A legtöbb srácot megijesztené, ha egy híresség barátnője lenne. Kent nem – sőt, az ő hűvös hozzáállása “just” azt jelenti, hogy “csak”, de azt is jelenti, hogy “abszolút”: Ken lényegi “just Ken-je” az, ami őt egyáltalán Kenné teszi. És mit ad Isten a Barbie filmből Ken dala fut az Oscáron, a legjobb dal kategóriában!

Schweiger Szilvia Lilla - Prokult Újság

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések