Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Faluhelyi Bianka: Az álmok erdejében


Frida rosszat álmodott. Egy rémisztő szellem állt az ágya előtt, és borzalmasan üvöltött. Ezért Frida másnap este nem akart lefeküdni aludni. 

- A rossz álmod – mondta anya - már régóta az álmok erdejében van. A gonosz szellem biztosan nem jön vissza.

- Az álmok erdejében? Az meg mi? - kérdezi Frida.

- Egy nagy erdő, amelyet még soha senki nem látott. Ott landol minden álom, és minden álomból új fa nő ki.

- Ó – mondja Frida - az erdő minden nap egyre nagyobb lesz!

Anya bólint. 

- Nem nagyszerű? Minden fának megvan a maga titka. És talán – mondja – egy különlegesen szép álom után is sok álomfa kerül ide az erdőnkbe. 

- Rendben – mondja Frida. - Akkor most álmodok egy csodásat, holnap pedig megkeressük az erdőben.

Anya mosolyog és lekapcsolja a villanyt.

- Legyen így, de most aludj jól, és álmodj szépeket!

Frida az álmok erdejére gondol. Igen, nagyon sokféle fát képzel el, és hirtelen Frida egy erdei tisztáson áll. Itt világos van és süt a nap. A fák olyan magasra és sűrűre nőnek körülötte, hogy ott egyetlen fénysugár sem éri el a talajt. Frida megborzong.

- Üdvözöllek az Álmok Erdejében – mondja egy vidám hang, egy lány, aki tükörképként hasonlít Fridára.

- Ha te ki vagy? - csodálkozik Frida. 

- Az álmaid gyermeke. Gyere, megmutatom neked az erdőt és az álomszellemeket. Csak csendesen, mert félnek az emberektől!

Frida megriad.

- Úgy érted, bemegyünk abba a sötét erdőbe? Nem tehetem.

- Veled vagyok, nincs mitől tartanod – vigasztalja az álomgyerek.

Majd megfogja Frida kezét, és bevezeti az erdőbe.

Hirtelen egy kis tündér ugrik fel egy fa gyökere mögül. A karjával hadonászik, és kiabál:

Segítség! Egy emberi lény van itt! Veszély! Vigyázz!

A kis tündér izgatottan rohan fáról fára, néha megállva, hogy bekukucskáljon Fridához és az álommanóhoz egy fatörzs búvóhelye mögött.

- Látod – mondja az álommanó. – Fél, a kis álomtündér.

- De nem bántjuk! – csodálkozik Frida. 

- Most elhiszed nekem, hogy az álomszellemek félnek az emberektől? – kérdezi az álommanó.

- Az a félelem, az az ostoba félelem! Annyira szükségtelen.

Közben moraj hallatszik az erdőn. Minden oldalról recseg, recseg, suttog és morog. Frida időről időre furcsa külsejű alakokat lát a fák között surrogni. Egyesek szellemeknek és szellemeknek néznek ki, mások játékszörnyeket, sárkányokat, vámpírokat, gnómokat, tündéreket, boszorkányokat vagy bozontos szörnyeket. Megint mások régimódi frizurájú és ruházatú emberekre hasonlítanak. De egy dologban nem különböznek egymástól: mindannyian nagyon izgatottak és félnek.

- Vigyázat! Figyelj! – kiáltások halltaszanak. 

- Óvakodik! Veszély!

- Ju Hú! Segítség!

- Attól tartok!

 - Elrejt!

- Veszély! Egy emberi lény van ott, igen, ez igaz!

Izgatottan hangzik az erdőn keresztül. Még a fák ágai is integetnek ide-oda.

- Húúúú! Embergyerek! Légy óvatos! Hú, hú!

Újra és újra a rémült üvöltés visszhangzik az erdőn.

Frida össze van zavarodva. Ám álommanó arca vörös lesz a haragtól.

- Csend! - kiáltja. – Félsz a kis Fridától, ti ijesztő macskaszellemek? Nem fog bántani! De vadul viselkedsz éjszaka, amikor a gyerekek álmait kísérted. Tudod, milyen rossz félni! Gyávák vagytok! És most végre kuss. Hallod?

Viccesen néz ki, ahogy a kis álommanó izgul. Fridának nevetnie kell. Hangos és zengő.

Azonnal elcsendesedik az álmok erdejében, és az álomszellemek visszahúzódnak a sűrűbe. A morajlás egyre halkabb lesz.

- Kár – mondja Frida és álommanóhoz fordul, de már nincs ott.

Aztán Frida látja, hogy az első napsugarak hunyorognak az ágyán.

- Kár – mondja ismét Frida. – Szívesen álmodtam volna egy kicsit tovább ezt az álmot.

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések