Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Ámort Angelika: Egy vérből valók


Négy év és negyvenhat nap telt el azóta, hogy utoljára láttalak. Most ismét itt vagyok, a szülővárosunkban. Te is itt vagy, itt is voltál mindig is, csak én mentem világgá. Meglátogatlak hát, bár nem hívtál, de  így illik, a vér kötelez. Kikeresem a telefonszámod, vagyis kikeresném, de az új telefonomban már nem találom az elmentettek között. Szerencsére, vagy nem, de K-nak megvan, elkérem. Kincseng, nem veszed. Várom, hátha visszahívsz. Nem teszed. Újrapróbálkozom, sikerül. Kellemetlenül feszengsz, látom, hogy zavar, hogy nem tudtál kibújni a találkozás alól, hogy nem jutott eszedbe időben elég jó kifogás. 

Taxival érkezem. Az utca sáros a tegnapi eső miatt. A házad előtt belelépek egy nagy pocsolyába. Rossz ómen, gondolom. De mindegy, most már itt vagyok, essünk túl rajta. Kávéval kínálsz, én elfogadom. Mindig elfogadom. Kint ülünk a teraszodon, a későtavaszi nap fájóan süti a fekete pólóval borított vállamat. Odébb húzódom, a szőlőlugas árnyékába. Látod, hogy rossz itt, de nem hívsz be. Én sem akarok bemenni igazán. A cipőm is sáros, és kint kellemes orgonaillat van. Hosszasan kevergetem a cukrot, a kiskanál hangosan koppan a mákvirág mintás csésze falán. Nem bánom, had kocogjon, addig sem kell hallgatni a csendet. 

Elnézegetem őszülő hajszálaid sokaságát. Nem változtál a négy év alatt valami sokat. Külsőre legalább is. A tekinteted viszont más lett. Hideg, kimerült, és számomra teljesen idegen. Megtaposott az élet,nem kímélt. Minden ember a maga szerencséjének a kovácsa, mondogattad régen. Úgy tűnik, a te kezedben nem áll valami jól az a kalapács. 

És, hogy vannak a gyerekek, töröd meg végre a némaságot. Jól, kösz, született azóta még egy, mióta utoljára beszéltünk, de hisz láttad, nyomtál rá egy lájkot a fészbukon, amúgy most ment bölcsibe. Ezt persze nem mondom, nem illik. Nem akarok fölöslegesen konfliktusba keveredni, semmi értelme. A tieid is hogy megnőttek már, szeptembertől kezdődik a suli. Mesélni kezdem, az enyémnek hogy megy, hogy második lett a szavalóversenyen. De látom rajtad, hogy nem érdekel. A mondat közepén szakítom meg a sztorit, de neked fel sem tűnik. Talán tényleg unalmas.

Ugatni kezd a kutya. Nahát, ez még él? Hány éves már, tizenhárom, tizennégy? Eszünkbe jut róla a régi Foxink. Emlékszel, mennyit nyúztam szerencsétlent? Ráadtam a babáim sapkáját, felültettem a hintára, fagyival etettem. Mondjuk azt pont nem bánta. De amúgy nem csoda, hogy megszökött tőlünk szegény. Nevetünk, jól esik a nosztalgia. Ez az egyetlen, ami összeköt bennünket. A múlt. Mert jelenje már rég nincs a kapcsolatunknak. Jövője is aligha lesz még. Csak a múlt marad nekünk. A gyermekkori Tiszapartra járások. Csikizések, és cukkolások, kergetőzések és gyerekes viták. Az első korty sör, amivel te kínáltál meg. Csak a múlt maradt. Na meg az, hogy egy vérből valók vagyunk. De most már tudjuk, hogy ez nem jelent semmit. 

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések