Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Buglyó Juliánna: Lángoló természet


Magas hőfokon táncol a kánikula,
forgását már a talajon próbálgatja.
A bozót neki csak gyenge bábfigura,
mozgástól magát szél szárnyára kapatja.
 
Átöleli bőszen a bokrok ágait,
fatörzsébe is beleszúr a viharban.
Máris lángol az erdő, űzi álmait,
szikrák szóródnak szanaszét, nagy iramban.
 
Letarolt területet hagy maga után,
megpörkölt szőrű állatok menekülnek.
Az apróbbak, mint hamu röppennek csupán,
hullámzó szürkeségbe belemerülnek.
 
Már madarak százai sírnak kínjukban,
fészküket mind eltiporta egy-egy lángnyelv.
Tarka tollruhájuk lehullott gondjukban.
parázsló romokban az idei vágy-terv.
 
Az ember megpróbál szembeszállni vele,
vízzuhatagot a magasból önti le.
Kimerítő kísérletezés menete,
féket pakol a lángcsóvákra többnyire.
 
Ekkorra pocsolyaszerű a hegyoldal,
az élet már  nyomokban sem található.
Fojtó füst tölti ki léget a szagokkal,
a könny a száraz szemből is átáztató. 
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések