Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Cserni András: Vészmadár


(Előének)

Tengerészek és matrózok beszélik azt régtől,
hogy néha átok fakadhat a kiontott vérből:
ha tenger szelíd vándorának nyakát nyiszálják,
megvesznek az emberek s elsüllyednek a gályák…


Megrekedt egy hajó kinn, az óceánon;
szél kergette felhő nincs a láthatáron,
mégis nyög az árboc, majd tör száz darabra
s a hajókapitány gyúl heves haragra:

„Nem mozdultunk semmit harmadnapja innen,
élelmünk is alig, s vizünk egy csepp sincsen,
s esélyünk se immár hazatérni élve.
Átok ez! S ki ránk hozta, hulljon rőt vére!"

Matrózok szemében csillan a rettenet
– büntetik az el sem követett tetteket?
Önmagukba nézve lelkük könnyű marad
– sejteni se merik, vér mely kézhez tapad…

Előlép egy mégis bátorságot gyűjtvén,
kormányosi mellény feszül széles mellén.
„Átkot mond, kapitány… Miből gondol erre?
Kínhalállal az ég minket miért verne?"

„Tengerész vagy, lassan két évtized óta,
tudod, hogy int számos tanmese és nóta:
kinek keze által elhull egy albatrosz,
fejére s társaira vészt és halált hoz…

Itt szállt egy a minap… Két szememmel láttam,
de visszatértére már hiába vártam…
Habok hántorgatták hűlő, tépett testét…
S mellévetem én a madárgyilkos bestét!

Rezzen a kormányos – bűnös, vagy csak retteg?
„Pillanatot várjál… Maradj szépen veszteg,
tárd szét ujjaidat, fedd fel a tenyered!"
Égő szeme alvadt vérfoltokra mered…

„Te voltál, te álnok! Te vagy a gaz gyilkos!"
„Félreérti: kezem hal vérétől síkos!"
„Szakács volnál talán? Ne hazudj, te balga!
Erővel szóra bír macska kilenc farka…"

Lesújt a vad korbács egyszer, kétszer… sokszor.
Csattanás és nyögés… vérpermetes hangsor…
Tépett testén vörös patakok csorognak…
„Bevallok én bármit! Adjon a haboknak…"

Pallón lépked szótlan – gyötört lába remeg –,
búsan nézik útját fásult matrózszemek;
lába alá lég ér: elfogyott a deszka…
Szerteszáll élete, mint szélben a pelyva…

Halott hát a bűnös? Megszűnt a rút átok?
A kérdésre, félek, baljós választ látok:
háborog a tenger, pedig szél nem hajtja…
Ártatlanok vérét kéri számon rajta?

„Nem egyedül tette? Más is részt vett benne?
…Főmatróz, mintha egy kicsit sápadt lenne…"
„Nem tettem én semmit! Madárhoz nem értem…"
„Azért vesse vízbe magát értünk s értem…"

Újabb rémült matróz megy a pallón végig,
Újabb halálsikoly száll a magas égig…
De nem elég, de nem jó e két áldozat:
hullámököl-ütleg – közel a kárhozat…

Felbőszül a hajó markos kapitánya,
s matrózait sorra a tengerbe hányja:
kérdést intéz úgy, hogy feleletet nem vár
majd medveizmú karja kővetőként jár…

„Benne voltál te is?" „Nem, nem! Én csak láttam…"
Újabb férfi röppen el halálra váltan…
„Nem tettem, nem tettem, legfeljebb kívántam…"
Megpihen ő is a hullámok karjában…

Utolsóként egy szem fia elé állván
(annak arca sápadtfehér, mint a márvány),
vádló hangon őt is lám, kérdőre vonja,
de a válasz gyomrát ezer görcsbe fonja…

„Drága szülőapám, súlyos a te bűnöd:
étkedet, hogy elfedd, mind meg kellett ölnöd,
akik látták s tudták, mi történt igazán,
téged kér csak számon száz hullám és orkán…"

„Fiam, fiam, gyermek! Ellenem vagy te is?
Amit képzelsz, téves. Amit hiszel, hamis.
Nem vetettem követ, csak a mély tengerbe,
hogy elriasszam a vészt… De te… Ismerd be!"

„Nem tehetem, apám, az hazugság volna,
s mindkettőnkre örök szégyenfoltot tolna.
Az igazságot ki kell, így ki is mondom,
legyen bár emiatt hullámokból hantom."

„Kívánságod parancs" – mordul rá az apja,
s egy szem fiát markos két kezébe kapja,
áthajítja tüstént a hajó korlátján,
s csak a habok zúgják: „Embernek is hitvány…"

Azt beszélik, ma is ott bolyong magában,
kísértethajó lett – anyátlan-apátlan,
s ha egy másik hajó hozzá túl közel jár,
felkacag egy férfi s felrí a vészmadár…

Meneküljetek, jaj, szegény tengerészek!
Ne az átkos roncsnál legyetek merészek,
halált hozna rátok az őrült kapitány,
lelkét-eszét elvetette a sötét ártány…

Ó, átoktól fűtött sokezer babona,
mindnek félelem és gyávaság a hona,
rabláncukra fűznek sok hiszékeny embert,
s holttestekkel töltik meg a zúgó tengert…
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések