Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Dukai Diri: De hiszen ez meg én vagyok


Egy szép napsütötte reggelen anya kézen fogta drága kicsi kincsét, kis király - lányát, hogy elkísérje első útjára, az óvodába! A kis királylány,-nevezzük őt Reginának,- nagyon várta már ezt a napot, hiszen nővére már 2 éve óvodás és minden nap anyával együtt ment érte, így nem volt idegen számára a szépséges Napsugaras óvoda! Az óvó nénik sem voltak idegenek számára, akik minden találkozáskor megölelgették, megkérdezték: 

- Na, kicsi lány, mikor jössz hozzánk? Jó lenne már, ha lenne egy saját király - lányunk! 

Regina ezen mindig elmosolyodott és megígérte, hogy hamarosan eljön az a nap is! 

Így is lett, és amikor megérkezett mindenki nagyon örült, hiszen Reginát többen is ismerték már. Először azért megszeppenve állt az ajtóban, azt hitte anya nem jöhet be a csoportba. Miután az óvó néni anyát is beinvitálta, megnyugodott, és már indult is a babaszobába! Ez így ment pár napig, anya a többi befogadós anyukával együtt leült a kisgyerekek közé játszani. Igen ám, de hamar elszaladt ez a pár nap, így Regina és többi kiscsoportos társa is az óvó nénik társaságában maradt és ez azért okozott egy kis kavarodást! Azok a kisgyerekek, akik bölcsiből jöttek, összeszokott csapatot alkottak, így ők nagyon szépen tudtak játszani. De a többiek között volt, aki annyira szomorkodott, hogy beült a babakonyha szekrényébe és ott sírdogált. Egy kislány leült az első szabad székre és onnan el sem tágított addig, míg pisilni nem kellett. Ez a szék maradt egész évben a helye! Többen az óvó nénik ölében szipogtak, akadt, aki hangosan, volt, aki egész hangosan, volt olyan is aki kiabálva adott hangot elkeseredésének! A csendesebbje megszeppenve fogta be a fülét, csak ne hallja a sírást. Szerencsére ezek a szomorú napok nem sokáig tartottak! Óvó nénik sok szép dallal, ringatóval, simogatóval, mesével megvigasztalták a kisgyerekeket, egyre vidámabb, egyre élénkebb lett a kis csapat! Telt múlt az idő, szaladtak az évek!

Reginánk is megtalálta foglalatosságait, szert tett egy gyönyörű babára, akit nap, mint nap etetett, itatott és ringatott! Igen ám, de nem csak neki tetszett a szép hajas baba, hanem egy másik kislánynak is, aki nem is sokat teketóriázott, egyik pillanatról a másikra kikapta a kezéből. Az-az, csak kikapta volna, mert Regina a fejét, a kislány meg a lábát húzta!

- Ez az enyééém! - mondta Regina nyugodtan. - Nem! Az enyém! -vágta rá a kislány. 

- De, az enyém! - válaszolta Regina határozottan! 

- Akkor is az enyém! - emelte fel hangját a másik! 

- Add ida, mert én találtam… - felelte hangját felemelve Regina, de a kislány ráncigálni kezdte a babát. 

Regina ezt már nem tűrhette tovább és olyan éktelen sikítozásba, toporzékolásba, babarángatásba kezdett, hogy mindenki meglepődött, fülüket befogva húzódtak el a két kis kakastól. 

Egyedül Berci nem vesztette el a higgadtságát! Róla tudni kell, hogy mindig nagyon fegyelmezett, de ugyanakkor huncut kisfiú volt! Mindenki nagyon szerette a csoportban épp azért, mert kivívta tekintélyét határozott, okos viselkedésével! Így aztán most sem csalódtak benne, határozottan a lányok elé állt és azt mondta: 

- Legyen már elég ebből a hisztiből! Hagyjátok abba a veszekedést!-és sarkon fordulva ott hagyta a visító lányokat. 

Na, gondolhatjátok, szó, szót követett és akkora csete-paté lett szegény babából, hogy az óvó néninek kellett megbékíteni a két lányt. 

Egy ideig békesség is volt, Regina rátalált a konyhára, ahol borsót főzött óvó nénivel, a kislány meg altatót énekelt a babának a másik óvó néni segítségével. Közben a sok kisgyerek is elfoglalta magát az autókkal, Legókkal, társasokkal és mindenféle aranyos kis játékokkal. Lassan elérkezett az ebéd ideje és mosakodás után mindenki a pihenéshez készülődött! A délutános óvó néni azon töprengett milyen aranyos kis mesét válasszon, amikor egy nagyon jó ötlete támadt! Elő is készítette huncutul mosolyogva az egyik mesekönyvet! A kisgyerekek faggatták, mi lesz a mai történet! 

- Majd megtudjátok, nagyon jó kis mesét választottam!! 

- Milyen mesét? - Naaa, mondd meg! - kérlelték. 

De óvó néni csak mosolygott tovább, és titokzatosan Bercire kacsintott! 

- Óvó néni, a szemed sem áll jól! Te valami nagydologban sántikálsz! -  mondta Berci, akinek éles volt az esze, mint a borotva.

Amikor minden kisgyerek elpihent, Regina is álmosan forgolódva lassan nyugovóra tért, elhangzott a szokásos „füles mackó mond most néktek szép meséket gyerekek…” című dal, majd elkezdődött a várva várt mese! 

Fésűs Éva: Toppantó királykisasszony!! 

Ezt az aranyos mesét minden kisgyerek ismeri és szereti! Berci nagyon hamar kapcsolt, és ahogy mondani szokták – másoknak is hamar leesett a tantusz, miért is ez a mai mese! 

Regina egy darabig hallgatott! 

Figyelt! 

Gondolhatjátok mi járt az eszében! 

A mese közepéhez érve már nem bírta tovább magába fojtani a felismerést. Felugrott az ágyban, és elkiáltotta magát: 

- De hiszen ez a mese meg rólam szól! - mire az egész csapat harsány nevetésbe tört ki! Egyedül Berci volt komoly, és azt mondta: 

- De azt nem gondoljátok, hogy én vagyok a Csiriz Berci! 

Na, addigra már az óvó néni sem bírta tovább folytatni a mesét.

Folyt a könnyük a nevetéstől, hasukat fogva, az ágyon fetrengve kacagtak. Zengett az egész csoport, még a folyosó is. A nagy hahotázásra még a dadus nénik is beszaladtak. A kisgyerekek egymás szavába vágva mesélték el mi az oka ennek a nagy mókázásnak. 

Regina és Berci természetesen megelégedve nyugtázta, hogy milyen jó tréfát, milyen vidám hangulatot varázsoltak! Regina megfogadta, hogy sooohaaa töbéééé nem fog toporzékolni, kivéve, ha ő játszhatja Toppantó királykisasszony szerepét, Berci meg fogadalmat tett, hogy a szerepjátékban azért el fogja játszani Csiríz Bercit!

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések