Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Hajdú László: Fagyasztott szilva


Középszilváson az utcákon, szilvafák alkották a fasorokat. A termésből, ami nem főtt le pálinkának, a hűtőiparnak köszönhetően fagyasztott szilvaként került vissza a boltokba. Házi módszer még nem létezett a hűtött tárolásra. Jelentős volt a felezett gyümölcs felvásárlás is, amiből sokan egészítették ki jövedelmüket, csak a munkaerejüket kockáztatva. Kora ősszel hosszú sorokban álltak az emberek az Áfész felvásárló telepénél, hogy szabaduljanak a terméstől és a méhrajoktól.

A boltokban a mélyhűtött besztercei volt a legolcsóbb, diákok számára elérhető csemege, amiből egy zacskónyi kitartott egy mozielőadáson keresztül is.

Jó kis város volt ez. A központban megtalálható volt minden. A teret uraló szovjet hősi emlékmű köré csoportosultak a fontos intézmények. A templom, szemben vele a pártház. A kettő között, a teret lezárva a helyi gimnázium szecessziós épülete. A templom oldali részen könyvesbolt, papírbolt, könyvesbolt, illatszerbolt. élelmiszerbolt. Meg a „rózsi", azaz Rózsa presszó. Azt mondták, este ott sztriptíz is volt. Erről meggyőződni nem tudtunk, mert mire sztriptízre jogosult korúakká váltunk, bezárt a bár része.

A pártház oldali részen terpeszkedett a mozi típusépülete, mellette a Birka, ami egyszerre szolgált kocsmaként és vendéglőként is. Egy műszaki bolt zárta le a teret, mert onnantól egy nagy városközepi park terült el, amire igen büszkék voltunk a nagy zöldfelület miatt.

Kisiskolásként a templomba, a moziba, a papír és az élelmiszerboltba volt szabad bejárásunk. A pártházat nem létezőnek gondoltuk, a gimnáziumhoz pedig még fiatalok voltunk. A műszaki bolt csodáihoz pénzünk nem volt sohasem. A vendéglőben cigányzene is szólt és volt egy olyan közmegegyezés, hogy ahol zene van, ott tánc is van. Ahol tánc is van, van lekérés is, bármit is írtak ki a falra zománcos táblán. Mindezekből egyenesen következik, hogy bicskája is volt akkor még minden férfinak. Nekünk gyerekeknek is volt zsebkésünk, ennek ellenére semmi keresnivalónk nem volt ott, ahol a felnőttek késpárbajt játszottak a kiszemelt nő kegyéért.

Az iskolai időszakban a mozi jelentette az egyetlen szórakozást. Hétfőtől-szerdáig ment egy film, majd csütörtöktől-vasárnapig a másik. Szombaton kettőkor filmklub, vasárnap reggel tízkor matiné. Mise után pont odaértünk. Minden filmet láttunk. A korhatárost is. A pénztáros és a jegyszedők valahogy lemérték, hogy elég érettek vagyunk a felnőtt filmekre, ha már megnéztük a román és bolgár társadalmi drámákat is.

– Huckleberry Finn lesz a moziban! – mondta húgom, aki nem mulasztotta el soha, végig böngészni a moziműsort a kisközben. Olvasni nem nagyon tudott, de a filmek címét, a rendezőt, a színészek nevét betéve tudta.

– Könyvben már olvastam, nézzük meg – válaszoltam.

– Anya! Elmehetük moziba? – tettem fel a felesleges kérdést, elég lett volna csak rávalót kérni.

– Tessék, itt van húsz forint, hazafelé vegyetek a papírboltban rajszeget és stelázsipapírt! A többi a tiétek.

Az egy méter szélességben árult papírtekercs szolgált a konyha és a kamra fal lábazatának védelmére. A díszes, gyakran áttört stelázsicsík pedig a kamrapolcok szélére rajzszegezve díszítő funkciót látott el.

A szüleink a szerény életmód ellenére mindig nagyvonalúak voltak. A mozit, a könyvet, a papírbolti dolgokat kérdés nélkül finanszírozták. Ez a húsz forint hatalmas összeg volt! A pénzzel még pikáns játékot is lehetett játszani.

– Dörzsöld a pénzt középen! – szólítottam fel a húgomat, aki mindig lépre ment, szerintem őt is izgatta a játék erotikus kicsengése.

– Érzed, hogy kemény? – fordítottam meg vihogva a pénzt, melynek másik oldalán egy lepelbe burkolt atléta hirdette a szocialista férfiideált.

Mozi előtt bementünk az ábécébe, vettünk egy zacskó fagyasztott szilvát, amit később elfogyasztottunk a film alatt. A magot a nejlonzacskóba tettük vissza. A film végére tiszta ragacs volt a kezünk, ahogy próbáltuk a magok közül kivadászni az utolsó szilvaszemeket.

– Látszik a segge! – kiáltott fel a nézőtér, amikor tollba forgatták a pórul járt csalókat az egyik jelenetben.

Miután jól kiszórakoztuk magunkat, a maradék pénzzel, amiből túl sok nem hiányzott, öt forint volt a két jegy, ötven fillér a szilva, átmentünk a papírboltba, amit nagyzolón Kulturcikk Üzletnek nevezett el a helyi Áfész.

Az üzletben két férfi és nők dolgoztak. A két férfi váltotta egymást. Kartársak. Sokáig azt hittem, a kartárs azt jelenti, a barna köpenyes férfi. Vezető Kartárs. Bámult és rettegett pozíció.

– Remélem nem a fiatalabb van benn – mondta húgom.

– A papírt meg kell venni, hátha nem köt belénk – nyugtattam testvéremet.

Az idősebb, Jóska bácsi az kedves volt a gyerekekkel. Néha lufit és jelvényt is adott, amit a bolt szóróajándékként kapott. A fiatalabb, kinek a nevét sem tudtuk, mindenkiben bolti tolvajt látott.

– Itt vannak a Tiszai gyerekek! – jelezte a boltvezető, hogy neki most rajtunk lesz a szeme.

– Egy tekercs stelázsipapírt és két doboz rajszeget kérünk.

– Nézelődtök még gyerekek? Addig hagyjátok itt a pulton – mondta pult mögött álló eladónő.

Még negyed óránk volt zárásig, módszeresen végig néztük a polcokat. Amit kinéztünk, egy építőjáték, azt nem futotta a maradék pénzünk. Megbeszéltük, összegyűjtjük a rávalót.

– A szagos radírt vegyétek ki a zsebetekből! – rivallt ránk a barnaköpenyes.

– Nálam nincs radír! – védekezett kétségbeesve a húgom. Tudta mi következik, számtalanszor meggyanúsítottak már minket.

– Sipirc hátra a raktárba! – ragadta meg a testvérem karját. Senki nem mert szólni, a többi vevő és eladó is elfordította a fejét.

Örökkévalóságnak tűnt az a néhány perc, mire a húgom a kabátját cibálva előkerült.

– Mutasd a zsebed!

Előzékenyen kitártam a kabátzsebemet.

– Aha! Csak van itt valami – kiáltott fel diadalittasan, majd egy mozdulattal a maradék, felengedett szilvába nyúlt.

– Ez meg, mi a franc! – szisszent fel, miközben kétségbeesve próbált megszabadulni az ujjai közé ragadt truytmótól, majd kirohant hátra, ahol a mosdót sejtettük.

A pénztárosnő, kihasználva az alkalmat, gyorsan blokkolt, majd kitessékelt minket az üzlet ajtaján, amit utánunk be is zárt.

Senkinek nem mertünk szólni a szégyenről, felnőttet gyanúsítani nem mertünk.

Nagyon összeverve láttuk ezt az embert legközelebb. Nem tudta, hogy az új rendőrkapitány az apja annak a kislánynak, akit szintén megmotozott a raktárban.
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések