Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Király Denisa: Ki fog majd tüzet rakni?


Bedugtam a kezem a zsebembe és összébb húztam magam. Fújt a szél és hidegebbre fordult ma az idő. Belopózott, jobban mondva visszalopózott egy érzés belém.

Olyan várakozó érzés. Várakozó és vágyakozó. A meleg után ahová majd megérkezem. Egy ilyen érzés volt. Szívet, lelket melengető. Tudtam honnan jön. Gyerekkori téli sétáinkat idézte. Mikor nyikorgott a fagyott hó a talpunk alatt, és úgy összébb kellett húzni magunkat a kabátban, hogy ne fázzunk. Korán megtanultam, hogyha összehúzom magam akkor csak még jobban fázom. El kell hitetni a lélekkel, hogy nincs hideg. Ha a lélek azt mondja nem fázom, mert meleg van akkor a test is úgy érzi magát. Próbáltam ellazítani fázós testrészeim a régmúltban tanultak alapján. Elképzeltem a forró tökmagot a zsebemben amit útravalóul kaptunk Mamától Dédihez menet vagy fordítva Déditől Mamához jövet. És a tüzet. A tüzet amit emberi kéz rakott a kályhába. Sejtelmesen pislogott, de mégis barátságos ábrákat festett a falra. Mikor beléptünk az öreg házba mindig tudtam hol a hajlék  szíve. Ott ahol a kályha. Ott melegítettük meg a kezünket, mellé húzódtunk és úgy éreztem mindent  kedvessé tesz a házban. Reggelente mikor még alig pirkadt a pattogó tűz hangjára ébredtünk. Aztán a hideg házat szépen lassan kifűtötte a kályha a tűzzel amit raktak benne. 

A meleg lassan terjedt szét, de biztosan. 

Most hogy már alig vannak kályhák és tűzrakók nekünk kell megtalálnunk a módját mivel fűtsük világunkat. Ránk maradt!

Ránk maradt, hogy megoldjuk ezt kályhák és tűzrakás nélkül. Pedig a tüzet rakni sem volt könnyű csak mi hittük azt. Fiatal koromban rám maradt egy hétvégére az öreg ház. Én lettem a tűzrakó. Sosem feledem milyen nehéz volt. Órákig küzdöttem vele, hogy begyúljon, hogy meleget adjon. Fáztam, aztán mérges voltam, és majdnem feladtam. Füst is lett, de meleg sokáig nem.  

– Nem olyan egyszerű ez! – gondoltam akkor. Egészen addig azt hittem a meleg olyan természetes, hogy az csak úgy van. Nem volt rá gondunk, kaptuk.

Összébb húztam ma magam a sétánk során. 

– Ki fog tüzet rakni, ha mi nem tudunk? – összegződött bennem jelen világunk minden problémája.

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések