Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Kövesi-Hosszu Bettina: Tükröm, tükröm mondd meg nékem…


A címben levő kis mondatot mindenki jól ismeri a Hófehérke című meséből. Ha valaki esetleg mégsem, akkor elmondanám, hogy a mese főszereplőjének Hófehérkének, a gonosz mostohájának naponta többször is feltett kérdése egy tükörhöz. Ő volt az, aki képes volt egy nap akár milliószor is belenézni a tükrébe, hogy tényleg ő a legszebb a vidéken. A "csodatükör" természetesen mindig hűségesen azt felelte, amit a vénasszony hallani akart. Innentől mindenki már jól ismeri a mese további részét és a befejezést is.

A valóságban nincs nekünk egy ilyen jellegű "beszélő" tükrünk, amely minden pillanatban megmondaná, hogy mi vagyunk a világ legszebb vagy legcsinosabb emberei. Azt, hogy hogyan is nézünk ki igazán, azt csak a környezetünk megítéléséből tudjuk. De ők ezt nem mondják a nap minden percében nekünk, ahogy azt a mesében a beszélő tükör tette. Helyette, mi magunk bíráljuk inkább többször is sajátmagunkat és tesszük ezt sokszor kissé kritikusan, amire rámehet a jó kedvünk is, ha nem azt látjuk, amire számítunk. Mindezen bírálatok folyamatos elégedetlenséghez vezetnek.

Mennyire számít ez a külső tükörképünk úgy igazán? Nem lenne sokkal fontosabb a belső tükörképünkért, az énképünkért inkább többet tenni? A külsőnkkel sohasem leszünk teljes mértékben elégedettek. Annál inkább a belsőnkkel, amiért mindig tehetünk valamit.  A személyiségünk kiformálásában már gyerekkorban szüleink segítenek nekünk, illetve később már mi magunk is tehetünk érte, hogy milyenek emberek is lehetünk valójában.  

Sohasem késő elkezdeni változtatni, hogy még jobb legyen az a belső tükörképi énünk. Sokat javíthatunk az én képünkön már azzal is, hacsak elfogadjuk magunkat és nem akarunk mindenáron a legtökéletesebb módon kinézni. Azt az energiát, amelyet a mulandó külsőnk csiszolására fordítunk, fordítsuk inkább arra, hogy például segítünk a másik emberen. Előbb utóbb megöregszünk és a szép külső átalakul mássá. A segítőkészség nyújtás örömmel tölti el a lelket, amely kisugárzik az énünkből és ez által egy boldogabb, elégedettebb emberré válhatunk. Egy pozitív kisugárzású egyén sokkal vonzóbb az emberek körében, mint egy állandóan csak a külsőjével foglalkozó, önbíráskodó negatív lelkületű egyén. Példát vehetünk a történelem egyik kiemelkedő személyiségéről, Teréz anyáról. Ő sokat tett a szegény emberekért és munkájával beleírta magát a történelembe. Ezen tetteivel tovább megmarad mindenki emlékezetébe, mint egy újabb divatos ruha. A sok jótevés, a segítségnyújtás vagy jótékony adományozás következtében az emberi mivoltunk ragyogóbb lesz. Ha belenézünk ily módon a „belső tükrünkbe” akármikor, egy elégedett bírálatoktól mentes énünk fog benne visszaköszönni ránk. Ez az én pedig, nem fog öt nap vagy akár évek múlva sem elfelejtődni, úgy, mint egy napig újdonsággal bíró új ruha.

Gondolkodjunk el ezeken és tegyünk inkább többet a belső tükörképünkért. Elég, ha naponta észrevesszük a lehetőségeinket ahol tenni tudunk.  Majd lépésről lépésre haladva már valamikor egy nagyobb jót is tehetünk. Nem késő akár ma mindezt elkezdeni. Mindezek után majd bátrabban kérdezzük meg magunk belső tükrétől, a saját énünktől, hogy: Tükröm, tükröm mondd meg nékem, most már szebb vagyok-e, mint régen?

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések