Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Mahler-Fürj Katalin: Öröklétre


A sötétségben reszketnek az árnyak.
Az éjszakában megremeg egy árnyék.
Elfogyott az összes szava a szájnak,
És nincsen sehol kibontott ajándék.

A szem kinyitódva, mégsem lát semmit.
Az arc megfagyott, mosolya túl halvány.
A mozdulatlanságban a perc rejlik,
S az élet megoldhatatlan feladvány.

Kanyargós, hideg és végtelen ösvény.
Jeges, egyenetlen föld a láb alatt.
A mélybe húz egy láthatatlan örvény,
És az ajtón kinyithatatlan lakat.

Hol a remény? A fény homállyá válik?
Összecsuklik a térd? Csillag sincs az égen?
A szivárvány is délibábot játszik?
Savanyú ecet van az édes mézben?

Nem. Valami megcsillan a távolban.
Valaki, ki soha többé nem hagy el.
Mikor vállad erőtlenül megroggyan,
Ő magának öröklétre visszanyer.

A Bibliából Ésaiás könyvének 42. fejezetéből a 16. vers

„A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom."
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések